áporodott mn 12A

1. ’szellőzetlenségtől, állástól, szennytől megbüdösödött, dohossá vált 〈dolog, kül. levegő, (szerves) anyag〉’ ❖ A’ lakásod körl soha meg-ne szenvedj semmi áporodott, büdös hó, vagy ess vizet (1793 Német Mihály C3325, 115) | A sonka avas volt, a pástétom áporodott, a disznófej pézsmaszagú, a sütemény dohos (1891 Jókai Mór C2319, 57) | A padláson áporodott, fullasztó levegő nyomult ránk (1977 Szalatnai Rezső 9636001, 162).

1a. ’ilyen dolgokra jellemző 〈szag〉’ ❖ keserű-savanyú pipafüst- és áporodott hajkenőcsszagot hagyott maga után hátra (1877 Jókai Mór CD18) | áporodott bűz terjengett a legtöbb polgári konyhában, akármennyit „szellőztettek” is napközben (1934 Márai Sándor CD10) | Császár most már érezte a sörszagot, a keserű, áporodott sörszagot (1963 Mándy Iván 9420001, 164).

1b. ’ilyen levegőjű, ill. ilyen szagú 〈hely(iség)〉’ ❖ szennyes párolog az áporodott, rőt sarokban (1916 Somlyó Zoltán CD01) | Cigizni se járhattam ki a levegőre, ott büdösíthettem csak az ájert abban az avas-kénes, pokolszagú, áporodott műhelyben (1979 László-Bencsik Sándor 9383005, 154) | körúti szerkesztőségek áporodott, ablaktalan folyosóin (1984 Cs. Szabó László 9093006, 538).

2. (irod) ’elavult, korszerűtlen, ósdi’ ❖ A századvégi magyar élet és irodalom áporodott, sötétes légkörében (1919 Tóth Árpád CD10) | a katonai reglama [= szolgálati szabályzat] áporodott szabályai (1964 Gárdos Mariska 9174001, 55) | a padlásról elővett áporodott eszmékkel, értékrendekkel próbálta volna kormányozni az országot (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vmilyen mozgás nélküli, kellemetlen állapotba belesavanyodott, belekedvetlenedett 〈ember, közösség, ill. rá jellemző érzés, hangulat〉’ ❖ Halálos, áporodott csend volt itt, mikor lovaink először toppantottak a park kavicsára (1914 Erdély Jenő CD10) | A cselédtársadalom áporodott közösségében (1937 Kovács Imre 9360001, 190) | Irénke fáradtan feküdt, lázálmok között s valami kihűlt, áporodott unalommal a szívében (1954 Vidor Miklós 9778001, 74).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áporodik; ÉKsz.; ÚMTsz.

áporodott ❖ melléknév ◦ 12A ◦
permalink
1.
szellőzetlenségtől, állástól, szennytől megbüdösödött, dohossá vált 〈dolog, kül. levegő, (szerves) anyag〉
A’ lakásod körl soha meg-ne szenvedj semmi áporodott, büdös hó, vagy ess vizet
(1793 Német Mihály)
A sonka avas volt, a pástétom áporodott, a disznófej pézsmaszagú, a sütemény dohos
(1891 Jókai Mór)
A padláson áporodott, fullasztó levegő nyomult ránk
(1977 Szalatnai Rezső)
1a.
ilyen dolgokra jellemző 〈szag〉
keserű-savanyú pipafüst- és áporodott hajkenőcsszagot hagyott maga után hátra
(1877 Jókai Mór)
áporodott bűz terjengett a legtöbb polgári konyhában, akármennyit „szellőztettek” is napközben
(1934 Márai Sándor)
Császár most már érezte a sörszagot, a keserű, áporodott sörszagot
(1963 Mándy Iván)
1b.
ilyen levegőjű, ill. ilyen szagú 〈hely(iség)〉
szennyes párolog az áporodott, rőt sarokban
(1916 Somlyó Zoltán)
Cigizni se járhattam ki a levegőre, ott büdösíthettem csak az ájert abban az avas-kénes, pokolszagú, áporodott műhelyben
(1979 László-Bencsik Sándor)
körúti szerkesztőségek áporodott, ablaktalan folyosóin
(1984 Cs. Szabó László)
2. (irod)
elavult, korszerűtlen, ósdi
A századvégi magyar élet és irodalom áporodott, sötétes légkörében
(1919 Tóth Árpád)
a katonai reglama [= szolgálati szabályzat] áporodott szabályai
(1964 Gárdos Mariska)
a padlásról elővett áporodott eszmékkel, értékrendekkel próbálta volna kormányozni az országot
(1998 Magyar Hírlap)
2a.
vmilyen mozgás nélküli, kellemetlen állapotba belesavanyodott, belekedvetlenedett 〈ember, közösség, ill. rá jellemző érzés, hangulat〉
Halálos, áporodott csend volt itt, mikor lovaink először toppantottak a park kavicsára
(1914 Erdély Jenő)
A cselédtársadalom áporodott közösségében
(1937 Kovács Imre)
Irénke fáradtan feküdt, lázálmok között s valami kihűlt, áporodott unalommal a szívében
(1954 Vidor Miklós)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. áporodik; ÉKsz.; ÚMTsz.
ÚESz: ↪áporodik (áporodott)

Beállítások