após fn 4A8

1. ’〈kül. megnevezésként:〉 házastárs apja’ ❖ Szemerének apóssa (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 329) | az én házamnál apósom maga kivánt gazda lenni, anyósom is feleségemet szolgálójául szerette volna tekinteni (1858 Táncsics Mihály 8463002, 47) | ha a férjet az após örökbefogadta, a nemes leány sem süllyedt alsóbb társadalmi osztályból való urához (1939 Magyar művelődéstörténet CD43) | az öreg tíz éve beteg, nem is akarták fölvenni éjjeliőrnek, csak a menye erősködött, az a nagypofájú Ircike, hogy az apósa úgysem tud aludni (1978 Galgóczi Erzsébet 9168001, 175).

2. (rég, nyj) ’〈megnevezésként v. megszólításként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa’ ❖ Én, mond a rákfi tisztelettel, tégedet, Após, követlek, hát nem jó fiad vagyok? (1817 Virág Benedek CD01) | Gyakorta a két öszveűlt Szépen megért öregnek Körűlte már, a kertbe gyűlt Másod rajok csevegnek. Egyik csapat cicázik, Egy báboz, egy cocózik [= lovacskázik]. Némely’k após combjára űl, Némely’k alatta bújkál, Kis lyány kereng anyós körűl, Egy a fején babirkál (1828 Fazekas Mihály 8138061, 111).

3. (rég v. nyj) ’〈idős férfi megszólításaként:〉 apó, apóka’ ❖ kiáltozza az öreg iſzos: […] itt van az ördög itt, kettöt ide-is nyomtam benne a’ Bibliával! No jó Após! […] egy Bibliával tsak két ördögöt tudſz fogni (1785 Magyar Hírmondó 7444066, 322) | Gáspár após, nem adna kend ötven forintot a szegény Pista öccsének? (1846 Jókai Mór CD18) | A kompnál megakadt a szeme egy óriás termetü, papformáju öregemberen […], hozzálépett és vállon ütötte. – Kocsobur após! (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 58).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

após főnév 4A8
1.
〈kül. megnevezésként:〉 házastárs apja
Szemerének apóssa
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
az én házamnál apósom maga kivánt gazda lenni, anyósom is feleségemet szolgálójául szerette volna tekinteni
(1858 Táncsics Mihály)
ha a férjet az após örökbefogadta, a nemes leány sem süllyedt alsóbb társadalmi osztályból való urához
(1939 Magyar művelődéstörténet)
az öreg tíz éve beteg, nem is akarták fölvenni éjjeliőrnek, csak a menye erősködött, az a nagypofájú Ircike, hogy az apósa úgysem tud aludni
(1978 Galgóczi Erzsébet)
2. (rég, nyj)
〈megnevezésként v. megszólításként az unokájához v. gyermekéhez való viszonyában:〉 nagyapa, ill. apa
Én, mond a rákfi tisztelettel, tégedet, Após, követlek, hát nem jó fiad vagyok?
(1817 Virág Benedek)
Gyakorta a két öszveűlt Szépen megért öregnek Körűlte már, a kertbe gyűlt Másod rajok csevegnek. Egyik csapat cicázik, Egy báboz, egy cocózik [= lovacskázik]. Némely’k após combjára űl, Némely’k alatta bújkál, Kis lyány kereng anyós körűl, Egy a fején babirkál
(1828 Fazekas Mihály)
3. (rég v. nyj)
〈idős férfi megszólításaként:〉 apó, apóka
kiáltozza az öreg iſzos: […] itt van az ördög itt, kettöt ide-is nyomtam benne a’ Bibliával! No jó Após! […] egy Bibliával tsak két ördögöt tudſz fogni
(1785 Magyar Hírmondó)
Gáspár após, nem adna kend ötven forintot a szegény Pista öccsének?
(1846 Jókai Mór)
A kompnál megakadt a szeme egy óriás termetü, papformáju öregemberen […], hozzálépett és vállon ütötte. – Kocsobur após!
(1902 Herczeg Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások