áradozó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → áradozik.

II. mn 11A1

1. ’dicsérő, lelkendező 〈szó, stílus stb.〉’ ❖ Gyakorolj áradozóbb udvariasságot (1872 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | Az áradozó szavak forintokat vannak hivatva pótolni (1896–1897 Mikszáth Kálmán CD04) | Szindbád elcsöndesedve hallgatta a rózsaszinü arcu igazgató áradozó szavait (1911 Krúdy Gyula C2844, 104) | A gyászoló gyülekezetek előtt prédikáló lelkészek keresve-keresték az áradozóbbnál áradozóbb kifejezéseket (1931 Pintér Jenő CD44) | áradozóan beszélni kezd a katonafiáról (1952 Dávid József 2051017, 56) | a szerelem és elragadtatás hangján beszél róla, szinte a Hanskinénak írt levelek áradozó hangján, rajongó szárnyalásával (1968 Rónay György 9573059, 205).

2. ’bőbeszédű, terjengős, dagályos 〈beszéd, írásmű〉’ ❖ [Kisfaludy regéit] igen pongyoláknak, áradozóknak […] találják (1837 Figyelmező C6730, 5) | [Jókai] egy áradozó mondókában jelenté be tisztességes szándékát (1905 Mikszáth Kálmán C3137, 200) | Ezek a sokszor valósággal kamasz-levelek – naivak, áradozók, dagályosak (1914 Szabó Dezső 9623022, 136) | kortársainak áradozó s hanyag bőbeszédűsége helyett tömör […] költői dikciót teremt (1975 Gyergyai Albert 9202002, 69).

3. (kissé rég) ’vkit betöltő, túláradó 〈érzelem, érzés stb.〉’ ❖ Kába török pedig a várból útjára megindúlt, Áradozóbb kedvvel mint jő vala (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | az ifjú szív hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől (1862–1863 Jókai Mór CD18) | anya és a két leánya áradozó örömmel beszéltek Zsuzsiról (1918 Nagy Lajos CD10).

Vö. CzF.

áradozó melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenéváradozik
II. melléknév 11A1
1.
dicsérő, lelkendező 〈szó, stílus stb.〉
Gyakorolj áradozóbb udvariasságot
(1872 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
Az áradozó szavak forintokat vannak hivatva pótolni
(1896–1897 Mikszáth Kálmán)
Szindbád elcsöndesedve hallgatta a rózsaszinü arcu igazgató áradozó szavait
(1911 Krúdy Gyula)
A gyászoló gyülekezetek előtt prédikáló lelkészek keresve-keresték az áradozóbbnál áradozóbb kifejezéseket
(1931 Pintér Jenő)
áradozóan beszélni kezd a katonafiáról
(1952 Dávid József)
a szerelem és elragadtatás hangján beszél róla, szinte a Hanskinénak írt levelek áradozó hangján, rajongó szárnyalásával
(1968 Rónay György)
2.
bőbeszédű, terjengős, dagályos 〈beszéd, írásmű〉
[Kisfaludy regéit] igen pongyoláknak, áradozóknak […] találják
(1837 Figyelmező)
[Jókai] egy áradozó mondókában jelenté be tisztességes szándékát
(1905 Mikszáth Kálmán)
Ezek a sokszor valósággal kamasz-levelek – naivak, áradozók, dagályosak
(1914 Szabó Dezső)
kortársainak áradozó s hanyag bőbeszédűsége helyett tömör […] költői dikciót teremt
(1975 Gyergyai Albert)
3. (kissé rég)
vkit betöltő, túláradó 〈érzelem, érzés stb.〉
Kába török pedig a várból útjára megindúlt, Áradozóbb kedvvel mint jő vala
(1827 Vörösmarty Mihály)
az ifjú szív hevesen kezd tombolni az áradozó érzéstől
(1862–1863 Jókai Mór)
anya és a két leánya áradozó örömmel beszéltek Zsuzsiról
(1918 Nagy Lajos)
Vö. CzF.

Beállítások