aranyidő fn 6C3

1. (rég) ’az emberiség békés(nek), boldog(nak hitt) őskora’ ❖ Ez az időszakasz inti sziveinket, Melly boldogság birta arany ideinket, Hol még nem szaggatták ekék mezeinket (1780 Ányos Pál CD01) | A hazáját hagyott nép nagy karikákban ül az idegen földön, a kor rangja szerint ereszti becsülettudó véneit, s az egyszerű ajándék közjogán testvéri szeretettel tud megosztozni, mint az aranyidő vágytalan szakában (1847 Kuthy Lajos 8261005, 193).

1a. (vál) ’〈egyén v. közösség életében:〉 zavartalan, felhőtlenül boldog időszak, korszak’ ❖ láttam gyermeket, ez nem győzte várni, hogy ember-kort érjen; – láttam embert, ez az ő gyermeki ártatlan aranyidejét sóhajtotta (1832 Cserna János 8496007, 261) | Kárpáthy Zoltán visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket (1854 Jókai Mór CD18) | Ő visszasír a multba. Hejh, az volt csak az arany idő: volt ára a tengerinek, elkelt a dolgos, durva kéz, jól csengett és jól ropogott, ha nem csurrant, cseppent a pénz (1932 Erdélyi József CD10) | az első időszakban – az aranyidőkben, ahogy Citrom Bandival később elneveztük – Zeitz, a kellő életvitel s némi szerencse mellett, igen tűrhető helynek mutatkozott (1975 Kertész Imre² 1078002, 163).

2. (vál) ’vminek virágkora, fénykora’ ❖ [Hunyadi Mátyás uralkodása alatt] fel-derle Magyar orſzágbann-is a tudományoknak fényes napja s arany ideje (1780 Magyar Hírmondó 7444006, 435) | csak a 9-ed megszüntetésével kezdődött a földmivelés arany ideje Angliában (1833 Kossuth Lajos CD32) | A II. világháború után alapított katonacsapat fénykora a 60-as évekre esik. […] Az „aranyidők” elmúltával a Dukla 1977-ben szerezte legutóbbi, 9. bajnoki címét (1991 Tények könyve CD37).

3. (ritk, vál) ’napsütéses, csöndes őszi idő’ ❖ Adjon isten jó napot, Aranyidőt szüretig! (1898 Endrődi Sándor 8125017, 148) | Aranyidő volt, verőfény (1956 Népszabadság jan. 13. C4810, 6).

J: aranykor.

Sz: aranyidei, aranyidői.

Vö. ÉKsz.

aranyidő főnév 6C3
1. (rég)
az emberiség békés(nek), boldog(nak hitt) őskora
Ez az időszakasz inti sziveinket, Melly boldogság birta arany ideinket, Hol még nem szaggatták ekék mezeinket
(1780 Ányos Pál)
A hazáját hagyott nép nagy karikákban ül az idegen földön, a kor rangja szerint ereszti becsülettudó véneit, s az egyszerű ajándék közjogán testvéri szeretettel tud megosztozni, mint az aranyidő vágytalan szakában
(1847 Kuthy Lajos)
1a. (vál)
〈egyén v. közösség életében:〉 zavartalan, felhőtlenül boldog időszak, korszak
láttam gyermeket, ez nem győzte várni, hogy ember-kort érjen; – láttam embert, ez az ő gyermeki ártatlan aranyidejét sóhajtotta
(1832 Cserna János)
Kárpáthy Zoltán visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket
(1854 Jókai Mór)
Ő visszasír a multba. Hejh, az volt csak az arany idő: volt ára a tengerinek, elkelt a dolgos, durva kéz, jól csengett és jól ropogott, ha nem csurrant, cseppent a pénz
(1932 Erdélyi József)
az első időszakban – az aranyidőkben, ahogy Citrom Bandival később elneveztük – Zeitz, a kellő életvitel s némi szerencse mellett, igen tűrhető helynek mutatkozott
(1975 Kertész Imre²)
2. (vál)
vminek virágkora, fénykora
[Hunyadi Mátyás uralkodása alatt] fel-derle Magyar orſzágbann-is a tudományoknak fényes napja s arany ideje
(1780 Magyar Hírmondó)
csak a 9-ed megszüntetésével kezdődött a földmivelés arany ideje Angliában
(1833 Kossuth Lajos)
A II. világháború után alapított katonacsapat fénykora a 60-as évekre esik. […] Az „aranyidők” elmúltával a Dukla 1977-ben szerezte legutóbbi, 9. bajnoki címét
(1991 Tények könyve)
3. (ritk, vál)
napsütéses, csöndes őszi idő
Adjon isten jó napot, Aranyidőt szüretig!
(1898 Endrődi Sándor)
Aranyidő volt, verőfény
(1956 Népszabadság jan. 13.)
Sz: aranyidei, aranyidői
Vö. ÉKsz.

Beállítások