aranykor fn 4A8

1. (Mit) ’az emberiség békés(nek), boldog(nak hitt) őskora’ ❖ a’ régi Aranykornak példájára ártatlan örömmel ünnepeljünk (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1318, 91) | Az aranykor édenében, ahol Még a kéz nem ölt, Nem csalt a szin (1876 Tamásfi Gyula C4083, 243) | Klasszikus tanulmányainkból emlékszünk az aurea aetas (aranykor) fogalmára s a világ fokozatos elsilányúlására egész a jelenig (1923 Keresztény Magvető 2129002, 16).

1a. (vál) ’zavartalan, felhőtlenül boldog időszak, korszak’ ❖ [a’ költő] minden földi bajt felejtve az ifjuság’ aranykorát éli (1823 Aurora C0031, 260) | A mai aranykorban „Bolond Miskának” is több esze van már, hogysem mint […] fárasztó munkával gyötörje magát (1860 Virág Lajos 8523002, 114) | oly boldog volt gyermeksége aranykorában (1872 Gyulai Béla 8172002, 84) | az ifjúság átadhatatlan, szavakba dermedt napsütésének aranykorát (1985 Szász Imre 9639001, 52).

2. (csak birtokszóként) (vál) ’vminek, ritk. vkinek a virágkora, fénykora’ ❖ Te azt a kort tartod nyelvünk arany korának (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 2) | az 1848-ik év második felét, nemzeti szinházunk aranykorának lehet nevezni (1851 Vahot Imre C1522, 47) | Brahms fiatalsága Schumann aranykorába esik (1912 Molnár Antal² CD10) | a velencei festészet aranykoráról (1983 Cs. Szabó László 9093003, 199).

2a. (Irodt) ’a római irodalomnak Augustus uralkodásával egybeeső kora’ ❖ a görög írók nemzeti energiáját […] a mélység és tetsző felülegesség, nehézkesség és könnyűdség, erő és szépség bizonyos kedves elegyedéseik képezik. – Ezen karakter szerint formálták magokat a római, úgynevezett aranykornak írói is (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 888) | Kosztolányinál, Juhász Gyulánál a nyugati parnasszisták hatása, Babitsnál a klasszikus aranykor költészetéé érződik (1973 Simon István 9601034, 250).

J: aranyidő.

Sz: aranykori.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

aranykor főnév 4A8
1. (Mit)
az emberiség békés(nek), boldog(nak hitt) őskora
a’ régi Aranykornak példájára ártatlan örömmel ünnepeljünk
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
Az aranykor édenében, ahol Még a kéz nem ölt, Nem csalt a szin
(1876 Tamásfi Gyula)
Klasszikus tanulmányainkból emlékszünk az aurea aetas (aranykor) fogalmára s a világ fokozatos elsilányúlására egész a jelenig
(1923 Keresztény Magvető)
1a. (vál)
zavartalan, felhőtlenül boldog időszak, korszak
[a’ költő] minden földi bajt felejtve az ifjuság’ aranykorát éli
(1823 Aurora)
A mai aranykorban „Bolond Miskának” is több esze van már, hogysem mint […] fárasztó munkával gyötörje magát
(1860 Virág Lajos)
oly boldog volt gyermeksége aranykorában
(1872 Gyulai Béla)
az ifjúság átadhatatlan, szavakba dermedt napsütésének aranykorát
(1985 Szász Imre)
2. (csak birtokszóként) (vál)
vminek, ritk. vkinek a virágkora, fénykora
Te azt a kort tartod nyelvünk arany korának
(1810 Kazinczy Ferenc)
az 1848-ik év második felét, nemzeti szinházunk aranykorának lehet nevezni
(1851 Vahot Imre)
Brahms fiatalsága Schumann aranykorába esik
(1912 Molnár Antal²)
a velencei festészet aranykoráról
(1983 Cs. Szabó László)
2a. (Irodt)
a római irodalomnak Augustus uralkodásával egybeeső kora
a görög írók nemzeti energiáját […] a mélység és tetsző felülegesség, nehézkesség és könnyűdség, erő és szépség bizonyos kedves elegyedéseik képezik. – Ezen karakter szerint formálták magokat a római, úgynevezett aranykornak írói is
(1814–1815 Kölcsey Ferenc)
Kosztolányinál, Juhász Gyulánál a nyugati parnasszisták hatása, Babitsnál a klasszikus aranykor költészetéé érződik
(1973 Simon István)
Sz: aranykori
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások