aranyoz ts ige 4a
1. (tárgy n. is) (Ipar) ’arannyal v. aranyszínű (festék)anyaggal bevon, díszít’ ❖ Drága veres sellyem kárpittal, széljei mellynek Egybe szegdtetnek, ’s aranyoznak sárig [= sárga] erekkel (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 95) | Jupiter, és a Parthenoni Minerva szobrai elefántcsontból s aranyból voltak összeállitva, s szemeiket drága kövek képezték, hajuk aranyozva volt (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 213) | A kehely egészen ezüstből készült s ugy kivül mint belül dúsan van aranyozva (1873 Orbán Balázs CD22) | [Szent László ereklyetartó mellszobra] ezüst, aranyozva (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a termek] stukkóit a mult század müvészei faragták, aranyozták (1911 Harsányi Kálmán ford.–Balzac 9225003, 32) | [Karácsonyra] aranyoztuk, ezüstöztük az ősszel gyűjtött fenyőtobozokat, a kertben termett diót (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (Könyv) ’〈könyvet〉 aranyfüstöt v. más aranyszínű anyagot felhasználva felirattal, ill. díszítéssel ellát’ ❖ A’ negyedik numerusú arany az, a’ mellyel – a’ könyvkötők könyveket aranyoznak (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² C3170, 15).
2. (irod) ’aranyló fénybe von’ ❖ A’ Nap’ tiſzteli közzl én vóltam a’ leg-inkább kedveltt; akár a’ hegyek’ bértzeit aranyozta , akár a’ kerteket tltötte-bé hímes ſzíneivel, mindég engemet kivánt késérl (1790 Kazinczy Ferenc ford.–Lemene 7463006, 316) | Kalpagján magasan szikrázik szép lobogója, És hamvas kaczagánya’ körét aranyozza verőfény (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 102) | Pók szőtte szürke szálait az erdőn, Fonalait kelő nap aranyozta (1927 Reményik Sándor 9562021, 49) | Látod a Holdat? Jeges égitest, de végóráit a Nap aranyozza. Sugarazz rám te is, meleged osztva, szép gyermek, a Nap példáját kövesd! (1946 Jékely Zoltán 9278089, 95).
3. (irod) ’〈érzés, élmény stb.〉 beragyog, megszépít vmit’ ❖ A’ Komor Gondnak Szomorú Veszéli Omlanak; mindent aranyoz szerelme (1789 Bécsi Magyar Múzsa C0351, 107) | Láttátok-e aztán hogy tűnt tova lassan, visszatekintve, az éjt aranyozva, rám hagyva a békét? (1935 Kosztolányi Dezső C2752, 328).
Ö: be~, meg~.
Sz: aranyozatlan, aranyozó.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. arany; ÉKsz.; SzT.