araszol ige 1a
1. tn ’〈hernyó〉 úgy halad, hogy hátát begörbítve testének hátsó részét fejéhez húzza, majd fejét előretolva kiegyenesedik’ ❖ Az apró lepkék hernyói 14-15 lábuak, az araszolóké 10-12 lábuak és araszolva mozognak (1895 PallasLex. CD02) | Ha megzavarjuk [a hernyót], először araszolva próbál menekülni, de amikor látja, hogy ez nem segít, egyszerűen leejti magát az ágról a fű közé (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
1a. ’〈más állat〉 a hernyóhoz hasonlóan halad’ ❖ A pióca „araszolva”, a gyűrűs férgek „féregszerű”, a kígyók „kígyózó” mozgással haladnak előre (1929 Az állatok világa ford. CD46) | [a kerekesférgek egyes fajai] leginkább az édesvízi növényzet között mászkálnak vagy araszolnak, sokszor egyhelyen megtapadnak (1933 Az állatok világa ford. CD46).
2. tn (átv is) ’〈akadályoztatás miatt v. óvatosságból〉 apránként, meg-megállásra kényszerülve, ill. lassan, de folyamatosan mozogva halad vhol, ill. tart vhova’ ❖ A lépcső szélére húzódva araszoltam fölfelé (1945 Darvas József 9101012, 256) | remegő pókkezek araszolnak […] a ruha alá (1980 Sebeők János 1139003, 319) | Még azokon az órákon is, amelyek feladata egy-egy nyelv elsajátítása volt, alig araszoltunk előre (1990 Róna-Tas András CD30) | A járművek tegnap csigatempóban araszoltak az úttesten, szüntelenül tülkölve (1997 Magyar Hírlap CD09) | araszolok a 42. születésnapom felé (1997 Magyar Hírlap CD09) | a köztelevízió a teljes gazdasági összeomlás felé araszol (2000 Magyar Hírlap CD09).
2a. tn ’〈jelenség, folyamat stb.〉 kis lépésekben, apránként halad, változik’ ❖ Tőzsdezárásra az index némileg fölfelé araszolt, ám az állampapírok gyengén szerepeltek (1994 Magyar Hírlap CD09) | a békefolyamat – ha lassan is, de biztosan – araszol előre (1994 Magyar Hírlap CD09).
2b. ts (ritk) ’〈utat〉 lassan lépkedve jár’ ❖ Cholnoky Viktor, amikor az utcát araszolta siváran sovány és csüggesztően hosszú lábával, bizonyosan szakadatlanul diktált a tollnak (1917 Cholnoky László CD10) | akármikor állítasz be hozzá, mindig egy lézengő kisbirtokost találsz, aki az utat araszolja (1924 Nagy Endre CD10).
3. ts (rég v. nyj) ’arasszal (meg)mér’ ❖ CzF.
Sz: araszolgat.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.