árboc fn 3Aárbuc (rég)

1. (Hajó) ’a vitorlát, a vitorlarudazatot és a kötélzetet, es. jelző- és figyelőberendezést, vmint a zászlót hordozó, a hajó testéből függőlegesen kiemelkedő, magas, oszlopszerű, rendsz. fából v. fémből készített szerkezeti elem’ ❖ Árbotz, vagy Árbutz-fa Vitorla-fa az hajóban (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | Árbutzon a’ lepedőt Tenger húllámja se látta (1819 Perecsényi Nagy László ford. C3480, 177) | Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg (1848 Petőfi Sándor C3508, 43) | Az árbocok száma és a felszerelésnek minősége szerint történik a kereskedelmi vitorlás hajóknak az elnevezése is, mint p. a Bark, Brigg, Góner, Kutter, Galeotta […], melyeknek árbocai vagy szám vagy pedig felszerelés tekintetében egymástól különböznek (1893 PallasLex. CD02) | [Szabó Márton] árbocra kúszott, fedélzetet mosott, tisztogatott, csónakozott, virrasztott, mint senki más (1910 Ady Endre C0533, 36) | a felfordult gyomrú nagy tavon szikár alakzat, egy vitorlás árboca bókolt és meredezett (1989 Csengey Dénes 1028002, 21).

2. ’szilárd alapra rögzített, rendsz. zászlót, antennát, más jelzőeszközt tartó függőleges rúd, oszlop’ ❖ Itt vannak az európai consulok házai is, s előttük az illető hatalmasságok lobogói magas árboczokon lengenek (1869 e. Szemere Bertalan C3939, 156) | Iván udvarán a galambduc árboca kifordult a földből (1882 Gozsdu Elek C1894, 252) | Hétfő reggel ismét felhúzták a Ferihegyi repülőtér árbócaira a magyar és a ghanai nemzeti lobogót (1961 Népszabadság aug. 1. C4813, 2) | Két antennát helyeztek el a hivatal tetején, ezek közül az egyik árbocát vette célba [a villám] (1996 Magyar Hírlap CD09).

Ö: fél~, fő~, hajó~, orr~.

ÖU: elő~, ormány~, tat~.

ÖE: ~gerenda, ~kas, ~szalag.

Sz: árbocos, árbocozat.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

árboc főnév 3A
árbuc 3A (rég)
1. (Hajó)
a vitorlát, a vitorlarudazatot és a kötélzetet, es. jelző- és figyelőberendezést, vmint a zászlót hordozó, a hajó testéből függőlegesen kiemelkedő, magas, oszlopszerű, rendsz. fából v. fémből készített szerkezeti elem
Árbotz, vagy Árbutz-fa Vitorla-fa az hajóban
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Árbutzon a’ lepedőt Tenger húllámja se látta
(1819 Perecsényi Nagy László ford.)
Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg
(1848 Petőfi Sándor)
Az árbocok száma és a felszerelésnek minősége szerint történik a kereskedelmi vitorlás hajóknak az elnevezése is, mint p.például a Bark, Brigg, Góner, Kutter, Galeotta […], melyeknek árbocai vagy szám vagy pedig felszerelés tekintetében egymástól különböznek
(1893 PallasLex.)
[Szabó Márton] árbocra kúszott, fedélzetet mosott, tisztogatott, csónakozott, virrasztott, mint senki más
(1910 Ady Endre)
a felfordult gyomrú nagy tavon szikár alakzat, egy vitorlás árboca bókolt és meredezett
(1989 Csengey Dénes)
2.
szilárd alapra rögzített, rendsz. zászlót, antennát, más jelzőeszközt tartó függőleges rúd, oszlop
Itt vannak az európai consulok házai is, s előttük az illető hatalmasságok lobogói magas árboczokon lengenek
(1869 e. Szemere Bertalan)
Iván udvarán a galambduc árboca kifordult a földből
(1882 Gozsdu Elek)
Hétfő reggel ismét felhúzták a Ferihegyi repülőtér árbócaira a magyar és a ghanai nemzeti lobogót
(1961 Népszabadság aug. 1.)
Két antennát helyeztek el a hivatal tetején, ezek közül az egyik árbocát vette célba [a villám]
(1996 Magyar Hírlap)
ÖU: előárboc, ormányárboc, tatárboc
ÖE: árbocgerenda, árbockas, árbocszalag
Sz: árbocos, árbocozat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások