arcrándulás fn 4A

’az arcnak, az arc izmainak rendsz. érzelmet, gondolatot kifejező megrándulása’ ❖ egy-egy gyerekes őszinte arczrándulásával el is árulta, hogy apja erőlködéseit neveti (1887 Tolnai Lajos C4194, 162) | Az albíró elkomorodott. De csak egy kis arcrándulással tűnt ez fel rajta (1911 Móricz Zsigmond CD10) | egyetlen arcrándulás kifejezhet olyan indulatot, melyet szavakban csak hosszú mondat mondhatna ki (1948 Balázs Béla 9019047, 59) | sápadtan és a rossz lelkiismeret árulkodó arcrándulásaival (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

arcrándulás főnév 4A
az arcnak, az arc izmainak rendsz. érzelmet, gondolatot kifejező megrándulása
egy-egy gyerekes őszinte arczrándulásával el is árulta, hogy apja erőlködéseit neveti
(1887 Tolnai Lajos)
Az albíró elkomorodott. De csak egy kis arcrándulással tűnt ez fel rajta
(1911 Móricz Zsigmond)
egyetlen arcrándulás kifejezhet olyan indulatot, melyet szavakban csak hosszú mondat mondhatna ki
(1948 Balázs Béla)
sápadtan és a rossz lelkiismeret árulkodó arcrándulásaival
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások