arcul hsz 0 (gyakr. ik-szerűen)
1. (rendsz. ütést jelentő igékkel) (átv is) ’(a két test részeinek érintkezésével) az arc felületén, arcon(, pofon)’ ❖ Kit az ördög artzúl tsapván: Háláadatlan Fráter, ugy mond, miért nem hajtaſz térdet? (1774 Vajda Sámuel 7365003, 108) | [Balator] indúlt, Mint szakadó felleg, ’s arczúl támadta Preheszkát. Szinte fejét ketté vághatta (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 227) | [A nemességet] akkor fogjuk-e arcul verni, midőn koszorút érdemel? (1848 Jókai Mór CD18) | Hogy lehessen azonban igazságról szó oly állapotok közepette, melyek lényegükben és nyilvánulásaikban az igazságosság legegyszerűbb követelményeit arczul csapják? (1878 Külföldi Viktor 8262001, 9) | arcul teremtette az árulkodó fiut (1884 Mikszáth Kálmán C3126, 61) | egy bolognai csapszékben egy ember arcul vágott egy másikat (1908 Herczeg Ferenc 9241007, 9) | A vásárlással megbízott béres arculütötte a testvéröccsét, mire az őt egyre leszúrta (1936 Illyés Gyula 9274057, 107) | Itt a jó öreg mami! – kiáltotta s mikor beljebb kerültek, két oldalt arcul csókolta (1943 Füsi József 9160001, 108) | megvetően, gúnyosan, lefitymálón vágták arcul a szavak (1954 Vidor Miklós 9778002, 229) | ha arcul köpsz majd, tudni fogom, hogy szíved megtelt hittel, és nem kisebbért, de az egész emberiségért érzel felelősséget (1966 Sánta Ferenc 9585005, 88).
2. (rég) ’szemközti irányba, szembe, szemközt’ ❖ artzúl viaskodni: szembe-szállani (1792 Kisded szótár C0816, 13) | kezdett legelször is a’ Gyléshelyén a’ néphez artzúl fordúlva beszélni (1802 Virág Benedek ford.–Cicero C4505, 90) | Hátra tehát, arczúl-nézvén a’ Trójai népre (1820 e. Vályi Nagy Ferenc ford.–Homérosz C4346, 142) | Damjanics a III. hadtesttel Veresegyháza felől Váczot a Duna mentében arczúl megtámadná (1885 Görgey István 8160003, 148).
3. • arcul fekszik (rég) ’hason fekszik’ ❖ Meg-járassam-e akkor veled, arczúl-fekve a’ deresen, a’ lapoczkás tánczot? (1786 Dugonics András C1471, 184).
ÖE: ~verés.
Vö. CzF.; ÉrtSz. arc; ÉKsz. arc; SzT.