ármányos mn 15A (kissé rég)
1. ’mások megkárosítására, fondorlatos megtévesztésére törekvő, cselszövő, alattomos 〈személy, csoport〉’ ❖ Könyörle Isten az emberi gyarlóságon, ki vetvén az ármányos poroszlót, őrdögöt (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 461) | Az ármányos Berta nem hiába ápolta Minával a mély barátságot, sikerült neki a libácska tőkepénzecskéjét megkaparintani (1900 Váli Mari 8506004, 295) | Az egyetlen szereplő, aki fondorkodó, ármányos, szószegő […]: Emelka (1924 Fenyő Miksa CD10) | ne felejtkezzünk el az ármányos ellenzékről (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen személyre valló, rá jellemző, ill. általa elkövetett 〈cselekedet, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ ármányos eljárás (1843 Kemény Zsigmond 8235032, 33) | ez iránt a legkisebb kételyt is mindenikök […] úgy tekint […] mint ármányos támadást az ősi székely szabadságok ellen (1880 Asbóth János C0674, 131) | Nem csodálnám, ha valami ármányos tervet forralna (1922 Torday Emil CD10) | ármányos mosoly (1952 Új Hang 2051026, 81).
1b. ’ilyen 〈személyiség, ill. gondolkodás(mód) stb.〉’ ❖ Ármányos ész, activitas és egy kis rossz akarat elég konkolyt bír hinteni bármilly jó mag közé (1847 Széchenyi István CD1501) | Ármányos lelketek tudja (1853 Arany János CD01) | ármányos, agyafurt jelleme sok kellemetlenséget okozott (1904 ÓkoriLex. CD28).
2. ’furfangosan leleményes, fortélyos, ill. pajkos, csintalan 〈személy〉’ ❖ még is nem maradt, ármányos egy Menyecske! (1867 Rákosi Jenő 8385001, 198) | A herczegpár elfojtotta a nevetést, hogy Don Quijote haragja ki ne törjön, a ki nagyon jól észrevette, hogy az ármányos Sancho hova vágott (1875 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra 8170016, 284) | különböző dzsinnek és ármányos manók, akik az újságíró kezét írás közben incselkedve taszigálják (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Furfangos, ármányos ember volt egész életében (1906 Krúdy Gyula C2831, 23) | Richard Evelyn Byrd, nem hiába ármányos amerikai, elröpült a Déli Sarkra, a lakatlan hatodik világrészt belesűrítette egy filmtekercsbe és hazahozta (1931 Halász Gyula CD10).
2a. ’ilyen személyre jellemző 〈cselekedet, magatartás〉’ ❖ Az egész ármányos csempészet ott folyt a családtagok, a társalgónők szemei előtt, füleik hallatára (1860 Jókai Mór C2253, 60) | [Pista úr] ármányos ravaszsággal pislantott szelídséget mímelő kék szemeivel (1929 Krúdy Gyula C2836, 63).
3. ’furfangos ügyességgel készített 〈szerkezet, tárgy〉’ ❖ a szekrénykében ármányos pokolgép volt rejtve (1855 Jókai Mór C2258, 50) | [a céltáblák] valami ármányos masinéria segítségével hol feljönnek az árokból, hol megint lebuknak (1892 Kacziány Géza C2471, 64) | eleinte háromszögletes üvegcsékre gondoltam, de érett megfontolás után jobbnak látnám a háncsfonatú kis palackokat. Az ilyesmiben van valami titokzatos, a közönség szereti az ármányos dolgokat (1956 Lányi Viktor ford.–Balzac 9381004, 66).
4. ’elmés, szokatlanul bonyolult 〈dolog〉’ ❖ [a híres hajós] soha sem tanulta azt a sok […] ármányos teketóriát, […] mégis mily messze tengereket utazott be (1837 Gaal József C1788, 136) | [A tarokk] hosszú, mint egy furfangos mese, melynek csalafinta bevezetése van, ármányos folytatása, meglepő gyors kifejlete (1924 Kosztolányi Dezső 9359001, 102).
4a. (irod) ’bizonytalanságot keltő, (nyomasztóan) kiszámíthatatlan’ ❖ Ebben az ármányos nagy városban, egész nap is ellehet lótni-futni, mig az ember megtalálja, a kit akar (1846 Obernyik Károly 8339001, 4) | a frissen forgatott avar vidáman aranylott a fölbukkanó tisztásokon, ármányos csönd, templomos illat halk intéssel tolta előbbre a sűrűséget (1916 Révész Béla CD10).
Sz: ármányoskodás, ármányoskodik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.