aroma fn 6A

1. (rendsz. birtokszóként) ’vmely anyag, kül. élelmiszer v. élvezeti cikk jellegzetes, kellemes íze és illata’ ❖ Jó bor, […] Olaja ’s aromája elég van (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 150) | a többnapos dohányfüst keserű aromáját szájjal is lehetett ízlelni a levegőben (1889 Iványi Ödön C2185, 177) | Pörkölték a délutáni kávét. Aromája megcsiklandozta orrukat (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 80) | ideje jött […] égő cukor és pörkölt dió aromájának (1973 Nagy László² 9473096, 72).

1a. (irod) ’emberi beavatkozás nélkül létrejött, természetes illat’ ❖ A fölásott föld […] olyan aromákkal tölté meg a levegőt, mely mámorossá tette (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | A lomha szél szelíden szállong S messzi hegyek aromáit hozza (1916 Tóth Árpád 9720025, 10) | [az] esszencia az élő, földben illatozó virág aromájának csak távoli és közönséges mását adná (1921 Kosztolányi Dezső ford.–Huysmans 9359133, 102) | Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka-szagnak (1934 Áprily Lajos 9008017, 170).

2. ’vminek az ízesítésére való természetes v. vegyi anyag’ ❖ A főzött, illetve saját recept szerint kevert nyalakodnivalók helyett egyre többen állítják elő a gyárilag, aromával ízesített és festékekkel színezett porfagylaltot (1991 Frank Júlia CD19) | [A szénsavas üdítőitalok] tartósítószert, mesterséges színezéket és mesterséges aromát tartalmaznak (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’fűszer’ ❖ a’ Régiek az arómát fszerszámnak nevezték (1822 e. Verseghy Ferenc C4429, 288) | az egész nagy üstben mintha drága aróma lett vólna (1895 Bársony István C0835, 69).

Ö: rum~.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

aroma főnév 6A
1. (rendsz. birtokszóként)
vmely anyag, kül. élelmiszer v. élvezeti cikk jellegzetes, kellemes íze és illata
Jó bor, […] Olaja ’s aromája elég van
(1807 Kazinczy Ferenc)
a többnapos dohányfüst keserű aromáját szájjal is lehetett ízlelni a levegőben
(1889 Iványi Ödön)
Pörkölték a délutáni kávét. Aromája megcsiklandozta orrukat
(1933 Kosztolányi Dezső)
ideje jött […] égő cukor és pörkölt dió aromájának
(1973 Nagy László²)
1a. (irod)
emberi beavatkozás nélkül létrejött, természetes illat
A fölásott föld […] olyan aromákkal tölté meg a levegőt, mely mámorossá tette
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
A lomha szél szelíden szállong S messzi hegyek aromáit hozza
(1916 Tóth Árpád)
[az] esszencia az élő, földben illatozó virág aromájának csak távoli és közönséges mását adná
(1921 Kosztolányi Dezső ford.Huysmans)
Köszönöm a szél jóízét, aromáját a barka-szagnak
(1934 Áprily Lajos)
2.
vminek az ízesítésére való természetes v. vegyi anyag
A főzött, illetve saját recept szerint kevert nyalakodnivalók helyett egyre többen állítják elő a gyárilag, aromával ízesített és festékekkel színezett porfagylaltot
(1991 Frank Júlia)
[A szénsavas üdítőitalok] tartósítószert, mesterséges színezéket és mesterséges aromát tartalmaznak
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
a’ Régiek az arómát fszerszámnak nevezték
(1822 e. Verseghy Ferenc)
az egész nagy üstben mintha drága aróma lett vólna
(1895 Bársony István)
Ö: rumaroma
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások