arrogál ts ige 1a (rég)

(alaptalanul) követel, igényel’ ❖ arrogált imperium (1813 Kazinczy Ferenc C2563, 504) | a nagy világ műveltséget arrogáló hölgyeitől (1864 Szentpály Janka C3966, 28) | [Szenes Béla] szerényen viselte a sikert s percig sem arrogálta a halhatatlanságot (1927 Kárpáti Aurél CD10) | akad még, aki magának „arrogálja” azt a jogot, hogy más helyett eldöntse, az illető magyar-e vagy sem (2000 Magyar Hírlap CD09).

Vö. SzT.; IdSz.

arrogál tárgyas ige 1a (rég)
(alaptalanul) követel, igényel
arrogált imperium
(1813 Kazinczy Ferenc)
a nagy világ műveltséget arrogáló hölgyeitől
(1864 Szentpály Janka)
[Szenes Béla] szerényen viselte a sikert s percig sem arrogálta a halhatatlanságot
(1927 Kárpáti Aurél)
akad még, aki magának „arrogálja” azt a jogot, hogy más helyett eldöntse, az illető magyar-e vagy sem
(2000 Magyar Hírlap)
Vö. SzT.; IdSz.

Beállítások