arszlán fn 4A9

1. (rég) ’oroszlán mint állat’ ❖ Keríts vad állatot, vad arszlánt (1836 Székács József C6005, 468) | Deli volt Genubát mint fiatal arszlán, melly sörényét kezdi hányni (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 1203) | mind a három Mogorva, zord és vérszomjas alak, […] Erősek, mint a tigris, vagy az arszlán (1898 Juhász Gyula¹ CD01).

2. (rég) ’hős, bátor férfi’ ❖ bé-izentem a’ Hal-vérekhöz magyarossan: hogy, ha mindgyár még annyit öntenének-is a’ garatra; véröket még se melegithetnék-úgy-meg magokban: hogy Arslánok lönnének (1786 Dugonics András 8116003, 287) | [Kossuth] volt a nap arszlánja (1887 Jókai Mór CD18).

3. (vál) ’nagyvilági életet élő, divatos, elegáns öltözködésű, megjelenésére sokat adó (fiatal) férfi, divatfi, ficsúr, dendi’ ❖ néhány lelkes férfiu – az ugynevezett „árszlánok”-ból, ki a’ jól s izléssel készült hazai kelmét használni kész volna (1841 Pesti Hírlap C1514, 293) | ketten tündököltetek végig a korzón gavalléri ragyogásban. […] az ilyesmi már végkép kiveszett a világból. […] „arszlánok” nincsenek többé (1933 Csathó Kálmán 9086004, 78) | [Venczel] egy arszlán ifjú könnyedségével vitte magát ragyogóra simított hajzata és éppúgy tündöklő lábbelije közt az utcán (1946 Illyés Gyula 9274058, 245) | kurizáló arszlánok (1995 Új Könyvek CD29).

ÖE: ~bőr, ~fog, ~szívű.

Sz: arszláni, arszlánka, arszlánkodik, arszlános, arszlánság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

arszlán főnév 4A9
1. (rég)
oroszlán mint állat
Keríts vad állatot, vad arszlánt
(1836 Székács József)
Deli volt Genubát mint fiatal arszlán, melly sörényét kezdi hányni
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
mind a három Mogorva, zord és vérszomjas alak, […] Erősek, mint a tigris, vagy az arszlán
(1898 Juhász Gyula¹)
2. (rég)
hős, bátor férfi
bé-izentem a’ Hal-vérekhöz magyarossan: hogy, ha mindgyár még annyit öntenének-is a’ garatra; véröket még se melegithetnék-úgy-meg magokban: hogy Arslánok lönnének
(1786 Dugonics András)
[Kossuth] volt a nap arszlánja
(1887 Jókai Mór)
3. (vál)
nagyvilági életet élő, divatos, elegáns öltözködésű, megjelenésére sokat adó (fiatal) férfi, divatfi, ficsúr, dendi
néhány lelkes férfiu – az ugynevezett „árszlánok”-ból, ki a’ jól s izléssel készült hazai kelmét használni kész volna
(1841 Pesti Hírlap)
ketten tündököltetek végig a korzón gavalléri ragyogásban. […] az ilyesmi már végkép kiveszett a világból. […]arszlánok” nincsenek többé
(1933 Csathó Kálmán)
[Venczel] egy arszlán ifjú könnyedségével vitte magát ragyogóra simított hajzata és éppúgy tündöklő lábbelije közt az utcán
(1946 Illyés Gyula)
kurizáló arszlánok
(1995 Új Könyvek)
ÖE: arszlánbőr, arszlánfog, arszlánszívű
Sz: arszláni, arszlánka, arszlánkodik, arszlános, arszlánság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások