artikuláció fn 1A 

1. (Nyelvt) ’hangzó emberi beszéd v. az ezt alkotó beszédhang, ill. az ezt eredményező tevékenység’ ❖ [az emberi hang felerősítésére szolgáló] síp rezgő légárama az emberi beszéd artikulációját kénytelen visszaadni (1893 PallasLex. CD02) | A gagyogásnak és a hangokkal való játéknak maga az artikuláció az anyaga: az a mód, ahogyan kilégzéssel, ajakmozgással, a nyelv elhelyezésével különféle hangok jönnek létre (1970 Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes 9435001, 46) | Beszéd közben a normális körülmények közepette lassan mozgó levegőtömeget a hangképzésre szolgáló üregekben az artikuláció színhelyének és a mellkasüregnek az izmai hozzák mozgásba (1973 Antal László–Lotz János ford.–Lotz 1096001, 35) | a zs a magyarban idegen eredetű hang, a zs artikulációja azonban az idegen nyelvektől függetlenül a magyarban alakult ki (1994 Kiss Lajos² CD30).

2. ’hangok, szavak hangzásbeli megformáltsága, kiejtésének módja, ill. (tagolt, tiszta) kiejtés, beszéd’ ❖ [Zsedényi] beszédének hangoztatása (articulatiója) igen jó (1843 Vahot Imre C3367, 39) | [Markó Iván] rendkívül tiszta artikulációval Az emberi jogok nyilatkozatának néhány olyannyira aktuális passzusát olvassa fel (1989 Erdei János 2046010, 26) | [Gáti tanár úr] felméri, hogyan beszélek […], figyelni kell a hangsúlyokra, az artikulációra (1994 Magyar Hírlap CD09) | Kitűnő vokálok, könnyed, mégsem bugyuta szövegek hangzanak el a CD-n, ahol csak egyetlen dolog változatlan: ez pedig Fenyő artikulációja (2000 Figyelő CD2601).

3. (birtokszóként) (sajtó, átv is) ’vminek a megnyilvánulása, kifejeződése’ ❖ [az eltérő műnemek művészi világa] az általános értékrend különböző ideológiai artikulációiban [jut kifejezésre] (1976–1979 Szilágyi Ákos 9670004, 169) | a protestáns-katolikus kettősség, a kultúrának ez a – csúnya divatos szóval – kétféle artikulációja (1992 Magyar reformátusok CD1210) | az értelmiségi lázadás éppen a társadalom mélyrétegeiben zajló folyamat artikulációja (1996 Litván György CD17) | a nemek közötti munkamegosztás […] a nemek közötti hierarchikus viszony és a társadalmi létet újratermelő gazdasági rend artikulációja (1997 Asztalos-Morell Ildikó 2047002, 52).

3a. (birtokszóként) (vál) ’megformáltság, megjelen(ít)és’ ❖ Oly természetü műfeladatokban, hol rokonnemü lelkiállapotok halmozvák össze, hol […] az indulatok pontos articulatiójának titka abban áll, hogy ki kell keresni a rokonszerü, hasonnemü s egymás mellé sorban helyzett érzelmek ellentétes oldalait, s ezekre helyezni a kifejezés sulyát (1852 Egressy Gábor 8123001, 164) | a színpadi figurák eleve csak a nézőtér tudatában – tehát kívülről – kapják meg végső artikulációjukat (1969 Almási Miklós 1002002, 452).

4. (vál) ’tagolás, tagolódás’ ❖ Ezek a jegyek egymás mellé kerülnek, rangsorba helyezkedés, artikuláció nélkül (1911 Feleky Géza CD10) | Delacroix színeinek nem csupán drámai erejük volt, hanem kompakt tömegeket is teremtenek, és a tektonikus tagolással felérő artikulációt adnak a kép alakjaira (1913 Feleky Géza CD10).

4a. (Zene) ’zenei hangok összekötése és elválasztása, hangok sorozatának tagolása’ ❖ az artikuláció: a zenei folyamat organikus tagolásának rendszere (1990 Szak Péter Otmár 2004001, 403) | a XVIII. században […] sokkal nagyobb figyelmet szenteltek az egyes hangok szintjén történő artikulációnak, mint későbbi korok, melyek a széles dallamíveket, az egységes frázisokat helyezték előtérbe (1992 Laki Péter 2016041, 452).

5. (Anat) ’〈gerinces állatokban, emberben:〉 a csontok összeilleszkedésének az a formája, amelyben a találkozó homorú, ill. domború, porccal borított csontvégek közti rést ízületi nedv tölti ki; ízület’ ❖ Az articulatiokat mechanizmusuk alapján osztályozzák aszerint, hogy egy, két v. több tengely körül végzik mozgásukat (1967 OrvosiLex. C6109, 281).

5a. (Orvos) ’az alsó és felső fogsor illeszkedése, találkozása rágómozgás közben’ ❖ artikuláció, […] fogsorilleszkedés: rágás közben az alsó és felső fogsor (a két fogsor) rágófelszínei közötti érintkezés (1994 MagyarNagyLex. C5815, 430).

Vö. ÉrtSz.; TESz. artikulál; ÉKsz.; IdSz.