ásó fn 1A

1. ’rendsz. ásásra, a talaj lazítására, forgatására haszn. kéziszerszám, amely hosszabb nyélből s az ahhoz kapcsolódó alul keskenyedő, hegyes, éles, lapátszerű vaslemezből áll’ ❖ Békekor a’ kapa, és eke vas, ’s tündöklik az ásó: A’ Marsnak rozsdás fegyvere porba merl (1773 Révai Miklós ford.–Tibullus 7283001, 8) | A dinnyéknek szánt ágyakat még őszszel kell jó bőven ivett [= érett] marha trágyával meghinteni, s ásóval mélyen felásva a földbe forgatni (1875 Hasznos Mulattató 8630001, 138) | megint megállott, az ásó nyelére támaszkodva (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 116) | Forgatta a nedves földet, az ásó élével szétverte az összeragadt rögöket (1964 Berkesi András 9050001, 110) | Föl kell bolygatni-forgatni ásóval az egész altalajt, hogy rábukkanjunk arra a mélységre, ahonnét a hajszálerek a mérgezést szívják (1985 Csoóri Sándor 9090053, 38).

2. (jelzőként) ’az ezzel az eszközzel egyszerre kiemelhető, ásónyi mennyiség vmiből’ ❖ a sinor hosszában egy lábnyi távolságban kivetek egy ásó földet, s az ott készitett gödröcskébe ültetjük a csemetéket (1857 Boross Mihály 8065002, 46) | Néhányan lenn dolgoztak a verem fenekén fel-felbukkanva fejeikkel, mikor egy ásó földet kivetettek a mély gödörből (1867 Jókai Mór CD18).

Ö: arany~, árok~, kút~, sír~.

Sz: ásós.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ás; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ásó főnév 1A
1.
rendsz. ásásra, a talaj lazítására, forgatására haszn. kéziszerszám, amely hosszabb nyélből s az ahhoz kapcsolódó alul keskenyedő, hegyes, éles, lapátszerű vaslemezből áll
Békekor a’ kapa, és eke vas, ’s tündöklik az ásó: A’ Marsnak rozsdás fegyvere porba merl
(1773 Révai Miklós ford.Tibullus)
A dinnyéknek szánt ágyakat még őszszel kell jó bőven ivett [= érett] marha trágyával meghinteni, s ásóval mélyen felásva a földbe forgatni
(1875 Hasznos Mulattató)
megint megállott, az ásó nyelére támaszkodva
(1916 Móricz Zsigmond)
Forgatta a nedves földet, az ásó élével szétverte az összeragadt rögöket
(1964 Berkesi András)
Föl kell bolygatni-forgatni ásóval az egész altalajt, hogy rábukkanjunk arra a mélységre, ahonnét a hajszálerek a mérgezést szívják
(1985 Csoóri Sándor)
2. (jelzőként)
az ezzel az eszközzel egyszerre kiemelhető, ásónyi mennyiség vmiből
a sinor hosszában egy lábnyi távolságban kivetek egy ásó földet, s az ott készitett gödröcskébe ültetjük a csemetéket
(1857 Boross Mihály)
Néhányan lenn dolgoztak a verem fenekén fel-felbukkanva fejeikkel, mikor egy ásó földet kivetettek a mély gödörből
(1867 Jókai Mór)
Sz: ásós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. ás; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások