aszik tn ige 15a8
1. ’〈növény, termés szárazságtól, melegtől〉(ki)szárad, szikkad, hervad’ ❖ Egek! még elején a’ kies tavasznak Fakadó leveli [a rózsabokornak] szomorúan asznak (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1335, 124) | Körűlem aszva minden, Bokor, liget, virág; Hajléka nincs e’ tájnak, Kietlen pusztaság (1832 Aurora C0039, 244) | mikor már egyebütt kóróvá aszik a vadvirág, a kutvölgyben még zöldel a fű (1892 Babay Kálmán C0693, 79) | [egy öreg szűrös paraszt] jámbor szájjal megcsókolja a rácson barnálló, kicsire zsugorodott, zörgővé aszott koszorút (1931 Sárközi György 9587011, 220).
1a. ’〈gyümölcs〉 szárad, nedvességét vesztve töpped’ ❖ Tepni, aszni, tepedni, teperedni (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, N[r]) | a’ szőllőt addig hagyjuk érni jó idővel, ’s egynehány dér’ segedelmével, hogy aszni, vagy legalább töppedni kezdjenel (1805 Pethe Ferenc 8364018, 417) | legszebb fürtök félérett korukban fonnyadásnak indulnak. Csutájuk lassan aszni és száradni kezd (1874 Borászati Lapok 8607002, 218) | [ribizkebokor] lombod közt aszó pár szem gyümölcs, aludt vércsöppek, piroslanak (1925 Babits Mihály C0695, 325).
2. ’〈testrész, személy, es. állat betegség, szenvedés v. öregség miatt〉(le)soványodik, ráncosodva töpörödik’ ❖ Tsontra aſzott nyomorúlt éhség (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 18) | a nyilt élet és a természet szabad légkörétől elzárva, mumiákká asznak [egyesek] (1869 e. Greguss Gyula C1918, 251) | Mit akarhatna hát egy olyan szükmellü, sárgás pergamenné aszott arczu, összetöpörödött kis vén asszony (1906 e. Thury Zoltán 8479013, 274) | A füle ráncossá aszik (1932 Weöres Sándor 9788031, 43) | Nekünk könnyebb volt elviselni a börtönt, Hogy csonttá aszva bár, de itthon éhezünk (1945–1946 Gellért Oszkár 9180022, 12) | láttuk a soványra aszott barmokat a kiégett legelőn (1963 Móricz Virág 9461001, 274) | Eltekintve azoktól, akik valamilyen ok vagy kór következtében már asznak, mindenki tágulni látszik (1980 Csurka István 9096010, 195).
3. (ritk, átv is) ’elsorvad, elfogy’ ❖ a lap aszik s – kaczagunk (1844 Irodalmi Aeropag C2180, 95) | a tóvidékek, lápok fogynak, asznak (1899 Chernel István CD34) | a vágyak maguk is asztak, soványodtak (1926 Babits Mihály C0698, 235).
4. (ritk, átv is) ’(hozzá)tapad vmihez, rászárad vmire’ ❖ Minden fertelmes gonoszság szivéhez aszott (1790 Noszkó Alajos C3337, 95) | egy öreg Kis-Aſſzon’, Ki méltó, hogy reá örök párta aſzſzon (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 12) | Majd azt mondják szivedhez aszott barátid: neszsze (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 173).
J: aszalódik.
Ö: el~, ki~, össze~.
ÖU: meg~.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.