aszketikus mn 15A (vál) aszkétikus
1. ’visszafogott, puritán, önmegtartóztató 〈személy〉’ ❖ A világi haszonleséstől ment, aszketikus férfiu tekintélye csak akkor emelkedett a keresztesek szemében, midőn már a szent város közelébe értek (1893 PallasLex. CD02) | ha nemzeti elfogultságokkal kezdünk e himnuszok olvasásába, alighanem csodálkozunk, hogyan kerülnek ezek a vérszegény, aszketikus alakok a magyar glóbuszra? (1932 Babits Mihály C0697, 264) | [Kossuth a függetlenségi] pártot oly fegyelmezett, aszketikus lénynek képzelte, – mint amilyen ő maga volt (1952 Kossuth-emlékkönyv C1566, 375) | A művész ugyanis aszketikus ember volt, sokkal inkább a halhatatlan névbe szerelmes, mint a halandó nőbe (1958 Magyar Nemzet aug. 8. C0354, 7).
1a. ’ilyen emberre jellemző fegyelmezett, szigorú, es. szenvedő 〈megjelenés, külső〉’ ❖ Jaj néked, szép halványra éhült Aszkétikus képed leöltöd (1859 Madách Imre 8284004, 506) | Az ellentétek a részletekben is fölfedezhetők, egyrészről a női tagok puhaságán, másrészről a roncsolt aszketikus férfitest szikárságán (1912 Felvinczi Takáts Zoltán CD10) | az aszketikus száj (1933 Török Sophie CD10) | még testi valója is jelmez: a merőben ellentétes hajlamokat takaró szikkadt, aszkétikus külső (1957 Rónai Mihály András 9575003, 494) | Önarcképének melankolikus tekintete és az aszketikus arc sokkal inkább filozófusra emlékeztet, mint művészre (1992 Rubicon ford. CD17).
1b. ’ilyen emberre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ aszkétikus önmegtagadás (1923 Bálint Aladár CD10) | Van benne valami derűs önkorlátozás. Nem a Valéry aszkétikus fegyelme ez (1932 Németh László² 9485018, 78) | Művészetének erkölcsi alapgondolata az aszkétikus magatartás, amely nélkül semmiféle érték nem születhet (1941 Szerb Antal 9668027, 235) | Tudjuk, milyen aszkétikus elszántsággal kényszerítette magát tudományos munkák véghezvitelére, s hogy munkamódszerében mennyire határozott és következetes volt (1955 Fodor András 9148008, 219) | a híres elbeszélés hőse Gustav von Aschenbach, a művének aszketikus önfegyelemmel élő, öregedő író, akit egyszer csak valamilyen nyugtalanság fog el (1984 Vikár György 1164006, 211).
1c. ’ilyen emberre jellemző, aszkétához illő 〈élet(mód), tevékenység, ill. ennek eredménye(ként létrejött mű)〉’ ❖ a pogány gótok között mint térítő működött és a szigoru (aszketikus) életre buzdította őket (1893 PallasLex. CD02) | aszketikus elmélkedések (1899 Horváth Cyrill² 8580001, 64) | A parasztságot a birtokában lévő kis birtoktest megőrzése ma aszkétikus és egészségtelen életmódra kényszeríti (1937 Féja Géza 9138003, 100) | [Debussy] hadat üzent a tisztán architektónikus, formalisztikus és – aszkétikus zenének is (1957 Fábián László C1659, 128) | minden jövedelmét […] a magyar tudományos élet mecénálására, tudományos intézetek, kísérletek, gyűjtő- és tanulmányutak támogatására fordította, miközben ő maga rendkívül puritán módon, szinte aszketikus szegénységben élt (1998 Természet Világa CD50).
2. ’aszkétának való(an kényelmetlen)’ ❖ Furcsa, paradox és betegen édes volt ez a lágy érzés ezen a kemény, aszkétikus fekvőhelyen (1937 Szerb Antal 9668030, 147) | A zsákot felnyalábolta, s Forgó aszkétikus fekhelyére lódította (1982 Jékely Zoltán 9278103, 49).
Vö. ÉrtSz.; TESz. aszkéta; ÉKsz.; IdSz.