ászokfa fn 6A

1. ’pincében sörös-, ill. boroshordók alá helyezett (hosszában párosával fektetett) gerenda’ ❖ a’ hordók égyenessen allyanak a’ Pintzében ászok fákon (1800 Erdélyi borgazda C1633, 46) | Az új bort megnézni mentek az atyafiak; hát amint a hordók között vizsgálódnak, egy süldő nyulat pillantanak meg az ászokfa között meglapulva (1856–1858 Jókai Mór CD18) | Nyakalta a bort [Esti Kornél]. Badacsonyin kezdte, csopakin folytatta, aztán rátért egy sűrű, szagos aranynektárra, mely az arácsi papi pincék ászokfáin ért harminc esztendeig (1933 Kosztolányi Dezső 9359181, 142) | a korabeli hegyaljai pincegazdászat felszerelése. Kis gönci hordók és átalagok sorakoznak az ászokfákon (1970 Tilkovszky Loránt CD30).

2. ’vmit stabil helyzetben tartó, támasztékul (is) szolgáló, párosával elhelyezett gerenda, rúd’ ❖ Futhat biz ott az ászokfán [a vonat], de ereszszék csak neki a szolnoki töltésnek, mikor eső esik (1860 Jókai Mór C2338, 144) | két nagytermetű gárdistát utasított, hogy vállukon hozzák el, rúdra lógatva – így viszik Angliában a söröshordókat, ászokfán (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 162) | A kész tutajokat rudakkal, közös erővel költöztették vízre: az ászokfákról a vízbe taszították (1982 NéprajziLex. CD47).

2a. (rég, Ép) ’épület tetőzetét tartó fekvő födémgerenda’ ❖ A szálfák tövét legalább 1 méterre a földbe ássák és jól körüldöngölik; az egyes emeletsorok magasságában azáltal létesül a pallóállás, hogy a szálfák mellé állított s azokkal vaskapcsokkal összekötött oszlopfák felső végein koszorúgerendát fektetnek végig, s amint a falazással emeletmagasságra jutottak, az ászokfákat helyezik el úgy, hogy egyik végükkel a koszorúgerendán, a másikkal pedig a falon feküdjenek; az ászokfákra jönnek végül az állás-deszkák (1911 RévaiNagyLex. C5697, 450).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

ászokfa főnév 6A
1.
pincében sörös-, ill. boroshordók alá helyezett (hosszában párosával fektetett) gerenda
a’ hordók égyenessen allyanak a’ Pintzében ászok fákon
(1800 Erdélyi borgazda)
Az új bort megnézni mentek az atyafiak; hát amint a hordók között vizsgálódnak, egy süldő nyulat pillantanak meg az ászokfa között meglapulva
(1856–1858 Jókai Mór)
Nyakalta a bort [Esti Kornél]. Badacsonyin kezdte, csopakin folytatta, aztán rátért egy sűrű, szagos aranynektárra, mely az arácsi papi pincék ászokfáin ért harminc esztendeig
(1933 Kosztolányi Dezső)
a korabeli hegyaljai pincegazdászat felszerelése. Kis gönci hordók és átalagok sorakoznak az ászokfákon
(1970 Tilkovszky Loránt)
2.
vmit stabil helyzetben tartó, támasztékul (is) szolgáló, párosával elhelyezett gerenda, rúd
Futhat biz ott az ászokfán [a vonat], de ereszszék csak neki a szolnoki töltésnek, mikor eső esik
(1860 Jókai Mór)
két nagytermetű gárdistát utasított, hogy vállukon hozzák el, rúdra lógatva – így viszik Angliában a söröshordókat, ászokfán
(1914 Karinthy Frigyes ford.Swift)
A kész tutajokat rudakkal, közös erővel költöztették vízre: az ászokfákról a vízbe taszították
(1982 NéprajziLex.)
2a. (rég, Ép)
épület tetőzetét tartó fekvő födémgerenda
A szálfák tövét legalább 1 méterre a földbe ássák és jól körüldöngölik; az egyes emeletsorok magasságában azáltal létesül a pallóállás, hogy a szálfák mellé állított s azokkal vaskapcsokkal összekötött oszlopfák felső végein koszorúgerendát fektetnek végig, s amint a falazással emeletmagasságra jutottak, az ászokfákat helyezik el úgy, hogy egyik végükkel a koszorúgerendán, a másikkal pedig a falon feküdjenek; az ászokfákra jönnek végül az állás-deszkák
(1911 RévaiNagyLex.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások