asztalbontás fn 4A (vál)

’a közös étkezés végén az asztaltól való felkelés, rendsz. a háziasszony v. az asztalfőn ülő tekintélyes személy kezdeményezésére’ ❖ közel vala az asztal-bontás’ ideje (1792 Pálóczi Horváth Ádám C2111, 435) | a fejedelem jelt adott az asztalbontásra. Újból imádkoztak, ki-ki hazatért a lakására (1891 Jókai Mór CD18) | Ételhez alig nyúlt, s az asztalbontást sem várta meg; visszahúzódott szobájába (1917 Elek Artúr CD10) | Asztalbontás után a házigazda dolgozószobájában ültünk le feketére [ti. kávézni] (1931 Surányi Miklós CD10) | az asztalbontást követően, pohárka portóival a kézben [folytatódhat a beszélgetés] (1996 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

asztalbontás főnév 4A (vál)
a közös étkezés végén az asztaltól való felkelés, rendsz. a háziasszony v. az asztalfőn ülő tekintélyes személy kezdeményezésére
közel vala az asztal-bontás’ ideje
(1792 Pálóczi Horváth Ádám)
a fejedelem jelt adott az asztalbontásra. Újból imádkoztak, ki-ki hazatért a lakására
(1891 Jókai Mór)
Ételhez alig nyúlt, s az asztalbontást sem várta meg; visszahúzódott szobájába
(1917 Elek Artúr)
Asztalbontás után a házigazda dolgozószobájában ültünk le feketére [ti. kávézni]
(1931 Surányi Miklós)
az asztalbontást követően, pohárka portóival a kézben [folytatódhat a beszélgetés]
(1996 Magyar Hírlap)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások