átellenes mn és fn
I. mn 15B2
(átv is) ’szemben levő, vmivel szemközti, túlsó, ellenkező (oldalon levő)’ ❖ Ha a’ villanyos test bévezetés által villanyosítja meg a’ másikat, akkor főhatást csak az átellenes oldalra tesz, ezt ellenkező villanyuvá változtatva (1834 Garasos Tár 8625004, 80) | A nagy mozaik asztal átellenes részén halvány arcú, magát feszes nyájassággal forgató ifju foglalt helyet (1855 Győry Vilmos 8170014, 161) | átment az út átellenes felére (1937 Németh László² 9485039, 209) | [Az átló] csak azért van, hogy összeadhassuk az átellenes szögeket (1964 Domahidy Miklós 1035002, 342) | Leszólították a K. utcában, az önkiszolgálóval átellenes sarkon (1979 Esterházy Péter 9129002, 315) | Valahol, egy mély szakadék átellenes oldalain volt két település, s jószomszédságuk záloga a lakosoknak abban a vágyában rejlett, hogy találkozhassanak egymással (1984 Bodor Pál 1019053, 55).
a. (Növ) ’egy szárcsomón egymással szemben, egyforma magasságban eredő, ill. ilyen állású 〈levélpár〉’ ❖ [Az árnyékfű] kocsánytalan, apró, vékony levelei átellenesek, virágai sárgák (1847 Peregriny Elek 8360018, 361) | a levelek […] lehetnek váltakozók, átellenesek és örvösek (1883 Mendlik Alajos–Király Pál ford.–Emery C3077, 132) | [Az apró gombvirág] átellenes levelei nyelesek, tojásalakúak, kihegyezettek, három erűek és fogasok; fonákuk gyéren szőrös (1902 Wagner János CD35) | [A gránátalmafa] levelei fényesek, átellenes állásúak (1995 BibliaiLex. CD1207).
II. fn 4B
1. (rendsz. birtokszóként) (átv is) ’vkivel szemben, ellenkező oldalon elhelyezkedő személy’ ❖ A’ táblabiró’ átellenese Kövesdi nénje vala (1845 Garay János C1815, 15) | [A négyes táncolásánál] nekem átellenesemnek kellett volna lenned (1854 Jókai Mór C2244, 40) | [a lányok tánc közben] ragyogó fényű szemekkel kacsingatva párjaikra, vagy átelleneseikre, akikkel helyet cseréltek (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | Nagybátyám, háttal fordulva hozzánk székén és átellenese, a kártyát letéve, magyaráznak egymásnak s a társaságnak (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 129) | bridzsező társaságban az átellenesek az asztal alatt egymást izgatták, egyre lejjebb csúsztak, végül eltűntek a képből (1978 Bereményi Géza 9048001, 179).
2. (birtokszóként) (ritk) ’vmivel szemben, ellenkező oldalon levő hely’ ❖ Jenő falu […] a pesti parton feküdt s átellenese volt Felső-Héviz helységnek (1885 Salamon Ferenc 8402013, 203).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.