átfordul tn ige 1a1

1. ’vmely más helyre, más irányba fordul’ ❖ a Canal grandeból átfordul a gondola a kicsiny vizutczára (1854 Kemény Zsigmond C2591, 17) | [a padlástérben] a felvonó átfordul s vissza, lefelé indul majd [a férfival] (1988 Kertész Imre² CD41).

1a. ’egyik testhelyzetből egy másikba fordul’ ❖ a beteg: fölriad a lidércnyomásból, átfordul a másik oldalára (1919 Babits Mihály C0697, 151) | Menj, most már haragszom – bontakoztam ki a karjából s átfordultam a párnán, hogy ne kutathasson az ijedtségemben (1947 Németh László² 9485004, 170) | Átfordult a hátára (1965 Polgár András 1121006, 97) | átfordultunk újra és újra, ordítva, röhögve, egymásba akaszkodva, egymást taszítva és vonva hengeredtünk le az ösvényről, be a bokrok alá (1986 Nádas Péter 9466003, 235).

1b. átfordul vmin ’vmire mint tengelyre támaszkodva annak másik oldalára fordul, lendül, billen’ ❖ mint züllött küllők rívó tengelyen, Átfordulnak a régi és a sáros Búbánatok szédülő lelkemen Monoton körforgással, újra, újra (1911 Tóth Árpád C4230, 40) | [Imrus] feszesen kulcsolja két kezével a szilárd gerendát s végtelen lassan, óvatosan átfordul (1954 Vidor Miklós 9778003, 339) | A hinta átfordult a rúdon. A hinta a rúd körül pörgött (1969 Mándy Iván 9420035, 512).

2. ’vmivé v. vmilyenné változik (át)’ ❖ [Dorka] adott igenje nemre fordul át (1843 Magyar Életképek C7136, 51) | a fiatal ügyvéd átfordult más emberré (1895 Mikszáth Kálmán C3154, 144) | a hangulat lassanként ingerültségbe fordult át (1937 Bálint György 9021006, 141) | most fordul át a holnap a mába csodálatos apró neszekkel (1965 Hatvani Dániel 9228002, 7) | Tompában én az idegbajba átfordult szenvedélyt és hűséget becsülöm (1982 Csoóri Sándor 9090052, 32).

Sz: átfordulat.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

átfordul tárgyatlan ige 1a1
1.
vmely más helyre, más irányba fordul
a Canal grandeból átfordul a gondola a kicsiny vizutczára
(1854 Kemény Zsigmond)
[a padlástérben] a felvonó átfordul s vissza, lefelé indul majd [a férfival]
(1988 Kertész Imre²)
1a.
egyik testhelyzetből egy másikba fordul
a beteg: fölriad a lidércnyomásból, átfordul a másik oldalára
(1919 Babits Mihály)
Menj, most már haragszom – bontakoztam ki a karjából s átfordultam a párnán, hogy ne kutathasson az ijedtségemben
(1947 Németh László²)
Átfordult a hátára
(1965 Polgár András)
átfordultunk újra és újra, ordítva, röhögve, egymásba akaszkodva, egymást taszítva és vonva hengeredtünk le az ösvényről, be a bokrok alá
(1986 Nádas Péter)
1b. átfordul vmin
vmire mint tengelyre támaszkodva annak másik oldalára fordul, lendül, billen
mint züllött küllők rívó tengelyen, Átfordulnak a régi és a sáros Búbánatok szédülő lelkemen Monoton körforgással, újra, újra
(1911 Tóth Árpád)
[Imrus] feszesen kulcsolja két kezével a szilárd gerendát s végtelen lassan, óvatosan átfordul
(1954 Vidor Miklós)
A hinta átfordult a rúdon. A hinta a rúd körül pörgött
(1969 Mándy Iván)
2.
vmivé v. vmilyenné változik (át)
[Dorka] adott igenje nemre fordul át
(1843 Magyar Életképek)
a fiatal ügyvéd átfordult más emberré
(1895 Mikszáth Kálmán)
a hangulat lassanként ingerültségbe fordult át
(1937 Bálint György)
most fordul át a holnap a mába csodálatos apró neszekkel
(1965 Hatvani Dániel)
Tompában én az idegbajba átfordult szenvedélyt és hűséget becsülöm
(1982 Csoóri Sándor)
Sz: átfordulat
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások