átkozott mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → átkoz.

II. mn 12A3

1. ’olyan 〈személy v. dolog〉, akire, amire átkot mondtak, átokkal sújtott, átok terhét viselő’ ❖ Kedvezz hát ó király, eggy olly gyümölts-fának, Melly ha eggyszer rosszúl termett az Urának, […] Ne-légyen eggyszeri vétkéért átkozott! (1791 Szentjóbi Szabó László C3959, 90) | legyen átkozott a zsarnok, Ki minket e tömlöcbe zárt! (1895 Komjáthy Jenő 8248029, 279) | Átkozott annak az asszonynak az élete, akinek iszákos az ura (1924 Kassák Lajos CD10) | mint maradtál űzve, átkozottan (1943 Havas Endre 9230032, 44) | Átkozott legyek, hölgyeim, ha két hónap leforgása alatt vissza nem térünk Pétervárra, büntetőexpedícióval! (1955 Wessely László ford.–Tolsztoj¹ C4551, 48) | Legyen átkozott, haljon ki a családfája (1986 Kornis Mihály 1082001, 140).

1a. ’olyan 〈kincs, pénz stb.〉, amelyhez súlyos bűn árán jutott vki’ ❖ Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit? (1844 Petőfi Sándor C3506, 190) | Ötven martalóc, a rablás bűntársa, akart még osztozni […], akik jogot tartottak ez átkozott kincshez (1858 Jókai Mór CD18) | Átkozott pénz volt az: a női becsület vérdíja! (1927 Babits Mihály C0699, 196).

1b. (rég, Vall) ’Isten népének, gyülekezetének (vmely) közösségéből kirekesztett, kiközösített, a vele való érintkezéstől eltiltott, kül. a katolikus egyházból kiátkozott’ ❖  Szentségétl Iſteni hatalma-ſzerént meg-átkoztatott Luther Márton […] átkozott követi (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301006, 44) | hallod ember, Mért nem faragsz keresztet e halomra? […] Mert átkozott, – a szentegyház kizárta (1843 Madách Imre 8284003, 369) | Az átkozottal, családbeli hozzátartozóin kivül, négy rőfnyi távolságon belül közlekedni tilos volt; ismertető jele volt, hogy szennyes ruhában, nyíratlanul és mezítláb járt (1897 PallasLex. CD02) | Szt. Pálnál […] anatéma a. m.: átkozott, méltatlan arra, hogy létezzék. Az egyházban elszakítást jelent Krisztustól s kiközösítést az egyházból (1911 RévaiNagyLex. C5697, 583) | Izráel mindig a világ centrumában érezte magát, mint a népek zsengéje. [Ámósz próféta szerint] most olyanná lett, mint az átkozott és száműzött (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

2. ’bajt, kárt, szenvedést okozó, ártó’ ❖ átkozott bn, hol van benned olly er? (1788 Pálóczi Horváth Ádám 7143033, 10) | Átkozott álnokság ember romlására (1790 Laczkovics János ford.–Trenck 7361006, 42) | Átkozott korszellem, hová ragadod az embereket? (1842 Nagy Ignác 8324003, 81) | átkozott vetélkedés (1936 Heltai Jenő 9239060, 165) | a sovinizmus és a nacionalizmus átkozott mérge (1957 Méliusz József 9433011, 368).

2a. ’bajt, veszedelmet hozó, végzetes 〈idő(szak)〉’ ❖ Átkozott percz volt az, a’ mellyben mellettem Elmenvén, szép gyilkos! reád tekintettem (1801 Csokonai Vitéz Mihály 7069054, 52) | Te látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott órában? (1850 Jókai Mór CD18) | ki vásárolt abban az átkozott időben festményt (1941 Gelléri Andor Endre 9179009, 147) | Semmi alvás, csak félelem! Átkozott éjszakát éltem át (1942 Ferdinandy Mihály ford. CD1502) | átkozott az a nap, s minden más napnál gyűlöletesebb nekem, melyen világra jöttem! (1964 Jékely Zoltán ford.–Boccaccio 9278105, 8).

3. ’〈Indulatos beszédben.〉’

3a. ’bosszúságot, felháborodást okozó, ill. rossz érzést keltő’ ❖ egy hetven eſztends Pápa, ’s oſztán meg egy tizennyoltz eſztends furtsa Leányka – ki-felelne már erre az átkozott tsúfólódásra (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301007, 128) | magamnak kellett […] megkeresnem a mosdótálat és a vizet, hogy az átkozott paprikát kimossam a szememből (1879 Jókai Mór C2304, 160) | az átkozott köd sűrűn beburkolt mindent (1959 Radó György ford.–Csukovszkij 9544002, 118).

3b. ’másoknak bajt, kárt, ill. bosszúságot okozó 〈személy〉’ ❖ Óh jaj! A pénzem! – az én véres verejtékkel összegyűjtött aranyaim! – átkozott zsivány! (1820 Fazekas Mihály C1701, 171) | A siker átkozott egy keritőnő (1895 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | az átkozott szabók a bíróság embereinek sem dolgoznak sokáig hitelbe (1911 Krúdy Gyula C2844, 181) | Így sírni egy büdös kutyáért! Átkozott tökfilkó, aki ezért megsajnál! (1921 Tóth Árpád ford. C4248) | nem jön ez az átkozott Lujza, hogy kivigyék az ágyneműt (1955 Tatay Sándor 9704002, 219).

4. (tréf) ’〈méltatlankodással vegyes elismerés kif-eként〉’ ❖ Mily szilajan nyargalt el előlem Sára! Átkozott kis teremtés! (1855 Kemény Zsigmond C2607, 123) | Átkozott Ovidius! – nevetett a báró, ki minden tollat forgató embert Ovidius kollégájának tartott, mert csak erről az egy skriblerről [= firkászról] hallott egyet-mást (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04).

5. ’〈fokozásként:〉 szerfölött nagy, nagymértékű’ ❖ átkozottul tud a fickó írni (1812 Katona József ford. 8226006, 593) | [Desdemona] átkozottan szép volt ám (1839 Gaal József C5751, 84) | átkozottan illett neki [a kalap] (1847 Pálffy Albert C3396, 78) | Ezek a csinos karcsu fiuk olyan átkozottul kapósak a szép kiasszonyok között (1893 Mikszáth Kálmán C3150, 20) | Átkozott sár van ebbe a kutya faluba (1937 Móricz Zsigmond 9462030, 62) | Minket átkozottul sürget az idő (1997 Magyar Hírlap CD09).

5a. (hsz-szerűen) ’〈fokozásként:〉 szerfölött, nagyon, szörnyen’ ❖ [a leány] átkozott rút (1792 Rát Pál ford.–Lessing C3647, 22) | Átkozott távol is esik ez a dombos gödrös falu, Kőröshöz (1855 Arany János C0643, 105) | Nagyon szép kis birtok. Hanem átkozott keveset jövedelmez (1882 Jókai Mór C2297, 126) | átkozott szép asszony (1882–1883 Mikszáth Kálmán C3148, 66) | Beismerem, hogy a diéta átkozott jó találmány (1934 Móra Ferenc C3204, 213) | Az én átkozott jó szívem, gondolta, az én átkozott lágy szívem (1985 Grendel Lajos 1060003, 310).

6. (egy htl ne-vel jelzőként) (biz) ’〈tagadás nyomatékosítására:〉 megveszekedett, árva’ ❖ egy átkozott garasa sincs (1885 Jókai Mór C2314, 187).

III. fn 2A2

1. ’az, akire átkot mondtak, átokkal sújtott, átok terhét viselő személy’ ❖ halál reád, Te átkozottak’ gyermeke! (1826 Vörösmarty Mihály 8524397, 288) | Mindenki szerencsés, csak én vagyok szerencsétlen, – csak én bolygok, mint a mesék átkozottja (1913 Gárdonyi Géza C1850, 51) | Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

2. ’〈indulatos beszédben:〉 bajt, kárt, szenvedést, ill. bosszúságot okozó személy’ ❖ Ezek az átkozottak […] hazafi-háborut ohalytanak (1795 Bécsi Magyar Merkurius 7396017, 293) | Az átkozottak! – sopánkodék Böske. – Bizonyosan zsírban sült ispongyiát adtak neki [ti. az elpusztult kutyának] (1879 Jókai Mór 8209006, 203) | A tábornok úr nem futott meg és az átkozottak fölkoncolták, mert harcolt egyedül is és nem akarta megadni magát (1931 Komor István CD10).

J: átkos, átokverte.

ÖU: el~, ki~, meg~.

Sz: átkozottság.

Vö. CzF. ~, átkozottan, átkozottul; ÉrtSz.; TESz. átkoz; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.