átront ige 4a3

1. tn ’〈ember〉 nagy zajjal, rendsz. heves sietséggel egyik helyről a másikra átjön v. átmegy’ ❖ [Richárd úr] erősnek érezve magát, felkészülten rontott át a delnők szobájába, délutáni látogatásra (1862 Jókai Mór CD18) | jó kedvü pajkossággal rontott át a nevelőnőhöz (1885 Marosi Kálmán C3035, 108) | Egynegyed tizenkettőkor átront az iktatóból az ősz mókafi is (1908 Ambrus Zoltán 9006013, 22).

1a. átront vmin (átv is) ’vmilyen akadályon, tömegen stb. (rést ütve rajta) áttör, áthatol’ ❖ tüzönn vizenn átrontani nem félsz (1803 Édes Gergely C1541, 195) | Egy szétomlott haju ifjú rontott át az ember-tengeren (1841 Remény C3612, 114) | Vincze átrontott jovialitásával ez egyhangúságon (1855 Fáy András¹ C1722, 207) | a minden korláton átrontó démoni erők (1930 ZeneiLex. CD49).

2. tn ’〈hadsereg, ellenség〉 rendsz. védett vonalon át (pusztítva) behatol, áttör vhova’ ❖ azon még is át rontottak a’ Frantziák (1808 Farkas Ferenc ford. C1696, 91) | a’ tatárok már átrontottak Erdélyből (1836 Gaal József C1789, 172) | Egy szép ködös reggelen átront Perczel a Tisza jegén (1851 Jókai Mór C2248, 175) | [VIII. Benedek pápa] a Szárdinia szigetéről átrontó szaracénokat megverte (1911 RévaiNagyLex. C5699, 93).

2a. (átv is) ’〈víz, áradat〉 vmely résen v. akadályon (pusztítva) átzúdul’ ❖ az ész’ gyenge partjain átrontott indulat’ árja (1834 Bolyai Farkas 8063001, 3) | Ha átrontott valahol a viz, ezer meg ezer ember … dolgozik a kiigazitáson (1851 A Falu Könyve C1667, 155) | [az Olt] átrontott az utját állott havasoknak szirttorlaszain (1869 Orbán Balázs CD22) | Klára nagy hirtelen rést töret a gáton, Iszonyú robajjal a tó vize átront (1883 Jókai Mór C2232, 20).

3. ts (rég, ritk) ’átüt(ve betör) vmit’ ❖ amit nem tudott a kelevézével átrontani, az a gyönge nőkebel volt. Helenka a testével fedezte fejedelmi férje veszendő alakját (1882 Jókai Mór C2297, 29) | A pap éppen a szeretet hatalmáról beszélt, mely erős mint a halál, mely feltöri a koporsó zárait, mely átrontja a halál kapuját (1919 Szabó Dezső 9623004, 248).

Vö. CzF. általront vagy átront; ÉrtSz.; ÉKsz.

átront ige 4a3
1. tárgyatlan
〈ember〉 nagy zajjal, rendsz. heves sietséggel egyik helyről a másikra átjön v. átmegy
[Richárd úr] erősnek érezve magát, felkészülten rontott át a delnők szobájába, délutáni látogatásra
(1862 Jókai Mór)
jó kedvü pajkossággal rontott át a nevelőnőhöz
(1885 Marosi Kálmán)
Egynegyed tizenkettőkor átront az iktatóból az ősz mókafi is
(1908 Ambrus Zoltán)
1a. átront vmin (átv is)
vmilyen akadályon, tömegen stb. (rést ütve rajta) áttör, áthatol
tüzönn vizenn átrontani nem félsz
(1803 Édes Gergely)
Egy szétomlott haju ifjú rontott át az ember-tengeren
(1841 Remény)
Vincze átrontott jovialitásával ez egyhangúságon
(1855 Fáy András¹)
a minden korláton átrontó démoni erők
(1930 ZeneiLex.)
2. tárgyatlan
〈hadsereg, ellenség〉 rendsz. védett vonalon át (pusztítva) behatol, áttör vhova
azon még is át rontottak a’ Frantziák
(1808 Farkas Ferenc ford.)
a’ tatárok már átrontottak Erdélyből
(1836 Gaal József)
Egy szép ködös reggelen átront Perczel a Tisza jegén
(1851 Jókai Mór)
[VIII. Benedek pápa] a Szárdinia szigetéről átrontó szaracénokat megverte
(1911 RévaiNagyLex.)
2a. (átv is)
〈víz, áradat〉 vmely résen v. akadályon (pusztítva) átzúdul
az ész’ gyenge partjain átrontott indulat’ árja
(1834 Bolyai Farkas)
Ha átrontott valahol a viz, ezer meg ezer ember … dolgozik a kiigazitáson
(1851 A Falu Könyve)
[az Olt] átrontott az utját állott havasoknak szirttorlaszain
(1869 Orbán Balázs)
Klára nagy hirtelen rést töret a gáton, Iszonyú robajjal a tó vize átront
(1883 Jókai Mór)
3. tárgyas (rég, ritk)
átüt(ve betör) vmit
amit nem tudott a kelevézével átrontani, az a gyönge nőkebel volt. Helenka a testével fedezte fejedelmi férje veszendő alakját
(1882 Jókai Mór)
A pap éppen a szeretet hatalmáról beszélt, mely erős mint a halál, mely feltöri a koporsó zárait, mely átrontja a halál kapuját
(1919 Szabó Dezső)
Vö. CzF. általront vagy átront; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások