átsző ts ige 9c
1. (átv is) ’más szál v. vmely minta beleszövésével díszessé tesz vmit’ ❖ aranyvirágokkal átszőtt bársonykárpit alatt ülének (1840 Budapesti Árvízkönyv C1207, 57) | A tágas terem vörös, aranynyal átszőtt selyem kárpitokkal van sátorrá idomitva (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 4) | Szivembe csöndet és békét zenélj. Sződd át ezüsttel rajta a borút (1918 Juhász Gyula¹ 9284435, 143) | A köpeny nehéz volt, síma, merev s át volt szőve aranyszálakkal (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 238) | kék csíkokkal átszőtt vászonanyagból [készült rövid alsó] (1981 Mohás Lívia 1109002, 84).
1a. (rég, ritk) ’(díszítésképpen) vmi közé illesztve befon vmit vmivel; átfon’ ❖ fürtei gyöngyökkel átszőtt tekercsben keritkőztek a szép fő körül (1847 Jósika Miklós C2406, 122) | femszálakkal [!] átvont vagy átszőtt fonadékok (1879 Betűsoros árulajstrom C1111, 37).
1b. (irod) ’〈fénnyel v. fény sugaraival〉 vmely közeget v. sötétséget átvilágít’ ❖ Az elmerülő napnak visszaverődő fénye átszövi az őszi párázatot (1884 Gyarmathy Zsigáné C1951, 44) | [a csillag] sugárzása nem irányul bizony sehonnan sehova, mindent átsző mindenhez egyenlőn közel (1942 Weöres Sándor 9788081, 41) | A felgyúló villanylámpák nagy fénysávokkal szőtték át az éjszakát (1945 e. Szabó Dezső 9623003, 46) | Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les (1956 Vas István 2051047, 29).
2. ’vmi szövedékével behálóz, ill. átszabdal vmit’ ❖ Egy kisszerü [= kisebb] … angolkert ez … átszőve keskeny csavargós utakkal (1846 Kovács Pál² C2767, 67) | A kopótyúk számtalan igen finom véredényekkel átszövött levelek (1847 Peregriny Elek 8360013, 242) | [a konyhakerti növények] a gyökereikkel nem szövik át a talajt, mint a gabonaneműek (1949 Veres Péter 9771025, 50) | [felesége] soványabb is volt Violánál, melle is gyengéd, kék erekkel átszőve (1963 Rónay György 9573001, 228).
2a. ’〈növény〉 körülfon, ill. elborít vmit’ ❖ Mint repkény a fákat, a remény Átszövé a tündérteremet (1845 Petőfi Sándor C3506, 251) | egy magas fűvű, számos kóróktól átszőtt viráglepte rét (1887 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Úttalan bozót mindenfelé, átszőve iszalaggal (1900 Bársony István C0842, 147).
3. ’vmely (sűrűn) ismétlődő elem(mel), motívum(mal) alakít ki, formál meg vmit’ ❖ [poéták] át ſzövik mythossal a’ legſzebb mondákot, római pathossal a’ legjobb ódákot (1804 Verseghy Ferenc C4438, 28) | Grimm Jakab rámutatott a germán jogi formulák alliterációkkal és variációkkal átszőtt költői nyelvére (1927–1930 Thienemann Tivadar 9707002, 50) | A nép régi, költői elemekkel, de babonákkal is gazdagon átszőtt hiedelemvilága jórészt már a múlté (1968 Bálint Sándor 9022002, 142) | burleszk elemekkel és rögtönzésekkel átszőtt népies komédia (1973 Castiglione László 9076001, 106).
4. ’vmi úgy jár át vmit, hogy jellegével módosítja, kismértékben megváltoztatja, átszínez’ ❖ Ha szíves barátság, testvér figyelemmel átszve, felérhet ama’ szerelemmel (1805 Verseghy Ferenc C4435, 82) | Egy humorral átszőtt kedves mese (1942 Déli Hírlap 2121001, 3) | A szorongás az egész életemet átszövő, áttörő állapot volt (1972 Bertha Bulcsu 2021040, 983) | Az elégián azonban nem szabad egyszerűen „szomorú” verset, fájdalmas hangulatokkal átszőtt költeményt értenünk (1974 Pomogáts Béla 2049045, 86).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.