attribútum fn 3A8
1. (vál) ’vkinek, vminek jellegzetes, emblematikus, lényegi tulajdonsága, jellemzője’ ❖ a’ Vadságból kivetkez Nemzeteknek Szelídlését mindég a’ Kltés eſzközlötte. A’ hajdani Aranyidk azért viselnek Lantot és Sipot f Attributumúl (1794 Kármán József² 7165023, 288) | nemzeti atributumaink (1847 Pesti Divatlap C5841, 1465) | A német megszállási rendszernek Magyarországon éppen az volt a sajátossága, hogy részleteiben az állami szuverenitás sokkal több attributumát hagyta meg a Sztójay-kormánynak, mint bárhol másutt Európában, Dániát is beleértve (1968 Ránki György 9553001, 118) | az udvari bolondnak pedig gyakran volt attributuma a testi torzulat (1985 Radnóti Sándor 1127001, 270).
1a. (Műv v. Irodt) ’irodalmi műben, képzőművészeti alkotáson ábrázolt személyek, allegorikus alakok (által megszemélyesített fogalmak) felismertetésére, azonosíthatóságának biztosítására szolgáló, velük együtt ábrázolt szimbolikus v. jelvényszerű tárgy v. állat’ ❖ Kamának a’ szerelem’ képviselőjének, valamint a’ görög Erosnak meg van adva az ív és a’ nyíl; de ezen attributumai nem érczből és aczélból készítvék mint a’ görög istenségnél, hanem virágokból füzetvék (1840 Budapesti Szemle 8609001, 234) | Az angyal v. ember Mátyás [!] evangelista attributuma, az oroszlán Márk, az ökör Lukács, a sas pedig Jánosé (1893 PallasLex. CD02) | A kasza a közfelfogásban a halál attributuma (1927 TolnaiÚjLex. C5725, 141) | Annak az attributumnak is, a könyvtekercsnek, amelyet a kis Telesphoros a kezében visz (1933 Kerényi Károly 9325003, 147) | [A templomok] oromzatán lehetetlen volt felismerni az egyes szenteket, csonkabonkán álltak az alig szállingózó hóban, kiestek kezükből, mellőlük az attributumok, mintha személyazonossági papírjuk jellemző jeleit veszítették volna el az elsötétítés éveiben (1969 Domahidy András 1036005, 148) | a mesei szereplők attribútumain (1988 Magyar néprajz CD47).
2. (Fil) ’vminek lényegi, szükségszerű, tőle elválaszthatatlan tulajdonsága, sajátsága’ ❖ mennyivel nemesb és ekkép subtilisebb [= finomabb, pontosabb] attributumai vannak a’ léleknek az öt érzéknél, ugymint: a’ képzelet, itélőtehetség, emlékezet, számolási tehetség, nagylelkűség (1841 Vörösmarty Mihály 8524430, 35) | [Komjáthy] az ősi lényeget, a substanciát, a Kant-féle magánvalót keresi s […] az attributumok megtévesztő gombolyagaiból az örökkévalót ragadja ki (1906 Kosztolányi Dezső C2751, 150) | [Descartes] mindezekből egyenként egyforma evidenciával saját létezésére következtethetett, s egyiket sem számíthatta ama dolgok közé, amelyekben kételkedett, s végül mindezek egyazon attributumban foghatók fel: ebből következik, hogy mindezek igazak s az ő természetéhez tartoznak (1956 Szemere Samu ford.–Spinoza 9654002, 220) | valószínűleg a csángóság attribútuma belülről sem látható (1991 Végh Attila 2038005, 42).
3. (Inf) ’számítógépes állományoknak írási, olvasási stb. jogosultságokra vonatkozó, az operációs rendszer által kezelt tulajdonsága, ill. ennek jelölője’ ❖ [a] levelezési kliens a fájlrendszer attribútumait használja saját keresési rutinjai helyett (1998 Byte Magazin ford. CD38) | Az okos állományfordításnak köszönhetően a mappák attribútumai, az állományikonok és programtársításaik megmaradnak az […] állományrendszerben (1998 Byte Magazin ford. CD38).
Vö. ÉKsz.; IdSz.