átutazó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → átutazik.

II. mn 1A

1. ’átutazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ szénáról, zabról kell az átutazó katona számára gondoskodnia (1841 Kossuth Lajos CD32) | egy átutazó lengyel nemesurat (1876 Jókai Mór CD18) | egy leányt [vett feleségül], aki az átutazó színházi társulat vendége volt (1937 Márai Sándor 9421008, 165) | Ezen a helyen félezer éve rendház állt, amelynek tavernájában barátok mértek bort az átutazó lovagoknak (1989 Konrád György 9351005, 26).

2. ’az országon keresztül más országok között lebonyolódó, ill. vmely helységen, területen (megállás nélkül) áthaladó 〈forgalom, kereskedelem stb.〉; átmenő’ ❖ Az átutazó kereskedelem már a múlté (1995 Magyar Hírlap CD09) | átalakul a honi turizmus struktúrája, vagyis erőteljesen csökken az átutazó forgalom (1998 Magyar Hírlap CD09) | Szombathelyre ma az erős bevásárló és átutazó turizmus jellemző (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. (ritk) ’utasok elszállásolására fenntartott’ ❖ falusiak telepedtek meg a cigarettafüstös hónaposszobákban, mintha egy átutazó szálloda lett volna a józsefvárosi lakás (1919 Krúdy Gyula C2843, 86).

III. fn 1A

1. ’utazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) személy’ ❖ Nem ritkán vesztek el örökre az átutazók (1860 Dózsa Dániel C1433, 32) | úgy élt hónapos szobákban, harmadrendű szállodákban, mint egy átutazó, aki minden pillanatban kész a költözésre (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 72) | Adorján könnyű válltáskával érkezett, mint valami örökös átutazó (1985 Bodor Ádám 1020005, 41).

2. (-ban raggal, hsz-szerűen) ’vhol v. vhova áthaladás, átutazás közben’ ❖ Tekla nevű hároméves kis leányát magával hozta Igmánczra, hol átutazóban egy Vijjó Márton nevű gyerekkori barátjánál megszállott (1874 Berczik Árpád 8049003, 43) | Egy-két fiatal festő átutazóban föl-fölkeresett (1946 Egry József 9120001, 138) | Maros megyéből jöttem, átutazóban vagyok itt (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 81).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

átutazó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévátutazik
II. melléknév 1A
1.
átutazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) 〈személy(ek csoportja)
szénáról, zabról kell az átutazó katona számára gondoskodnia
(1841 Kossuth Lajos)
egy átutazó lengyel nemesurat
(1876 Jókai Mór)
egy leányt [vett feleségül], aki az átutazó színházi társulat vendége volt
(1937 Márai Sándor)
Ezen a helyen félezer éve rendház állt, amelynek tavernájában barátok mértek bort az átutazó lovagoknak
(1989 Konrád György)
2.
az országon keresztül más országok között lebonyolódó, ill. vmely helységen, területen (megállás nélkül) áthaladó 〈forgalom, kereskedelem stb.〉; átmenő
Az átutazó kereskedelem már a múlté
(1995 Magyar Hírlap)
átalakul a honi turizmus struktúrája, vagyis erőteljesen csökken az átutazó forgalom
(1998 Magyar Hírlap)
Szombathelyre ma az erős bevásárló és átutazó turizmus jellemző
(1998 Magyar Hírlap)
3. (ritk)
utasok elszállásolására fenntartott
falusiak telepedtek meg a cigarettafüstös hónaposszobákban, mintha egy átutazó szálloda lett volna a józsefvárosi lakás
(1919 Krúdy Gyula)
III. főnév 1A
1.
utazás közben vhol áthaladó (és rövid ideig ott tartózkodó) személy
Nem ritkán vesztek el örökre az átutazók
(1860 Dózsa Dániel)
úgy élt hónapos szobákban, harmadrendű szállodákban, mint egy átutazó, aki minden pillanatban kész a költözésre
(1945 Schöpflin Aladár)
Adorján könnyű válltáskával érkezett, mint valami örökös átutazó
(1985 Bodor Ádám)
2. (-ban raggal, hsz-szerűen)
vhol v. vhova áthaladás, átutazás közben
Tekla nevű hároméves kis leányát magával hozta Igmánczra, hol átutazóban egy Vijjó Márton nevű gyerekkori barátjánál megszállott
(1874 Berczik Árpád)
Egy-két fiatal festő átutazóban föl-fölkeresett
(1946 Egry József)
Maros megyéből jöttem, átutazóban vagyok itt
(1989 Börtön volt a hazám)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások