autizmus fn 4A

1. (Pszich v. Orvos, átv is) ’kora gyermekkorban megjelenő, a személyiség egészére kiterjedő, kül. a kommunikáció, a társas kapcsolatok és a rugalmas viselkedésszervezés sérüléseiben megnyilvánuló fejlődési zavar, ill. ennek következtében kialakult fogyatékos állapot’ ❖ Birger Sellin számára kétéves korában végleg megszűnik a külvilág: nem beszél többet, szülei szavára nem reagál, magába húzódik, és végleg összeroppan. Az orvosi diagnózis gyermekkori autizmust állapít meg, amely egyben azt is jelenti, hogy „gyógyíthatatlan” (1994 Új Könyvek CD29) | amíg Magyarországon minden fogyatékosságnak […] megvan az intézményes háttere, addig a szociális fogyatékosságnak, az autizmusnak nincs (1997 Magyar Hírlap CD09) | komoly gond a politikusok, a közírók és az újságírók nyelvi deficitje, majdhogy azt mondanám, autizmusa (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég, Pszich v. Orvos) ’a szkizofréniában szenvedők érdeklődési körének beszűkülése és környezet iránti érzéketlensége’ ❖ A skizofrénia egyetlen alapvető sajátsága, elejétől fogva végig húzódó egyértelmű tartalma: az autizmus, az „öntörvényűség” (1957 Benedek István 9041009, 258).

2. (kissé rég, vál) ’a beszélőnek önmaga felé fordulása, önmaga elemzése, önmagára irányuló vizsgálódása’ ❖ [Radnóti Miklós] igen tehetséges fiatal lírikus – abból az egyre ritkább fajtából, amelynek százszázalékosan lírai mondanivalói vannak és amely sohasem lépi át az „önmagunk” demarkációs vonalait. Ez az autizmus az ő esetében nem jelent tartalmi szegénységet (1930 Bálint György CD10) | Magamat hozva fel példának ténynek állítom, amit – autizmus! – csak szeretnék: hogy én például, ha nyugodtan gondolkodom és figyelem magam, körülbelül meg tudom határozni, hogy az aktuális gondolat agyamnak melyik részén keletkezik (1937 Karinthy Frigyes 9309002, 16).

Vö. IdSz.; ÉKsz.².

autizmus ❖ főnév ◦ 4A ◦
permalink
1. (Pszich v. Orvos, átv is)
kora gyermekkorban megjelenő, a személyiség egészére kiterjedő, kül. a kommunikáció, a társas kapcsolatok és a rugalmas viselkedésszervezés sérüléseiben megnyilvánuló fejlődési zavar, ill. ennek következtében kialakult fogyatékos állapot
Birger Sellin számára kétéves korában végleg megszűnik a külvilág: nem beszél többet, szülei szavára nem reagál, magába húzódik, és végleg összeroppan. Az orvosi diagnózis gyermekkori autizmust állapít meg, amely egyben azt is jelenti, hogy „gyógyíthatatlan”
(1994 Új Könyvek)
amíg Magyarországon minden fogyatékosságnak […] megvan az intézményes háttere, addig a szociális fogyatékosságnak, az autizmusnak nincs
(1997 Magyar Hírlap)
komoly gond a politikusok, a közírók és az újságírók nyelvi deficitje, majdhogy azt mondanám, autizmusa
(2000 Magyar Hírlap)
1a. (rég, Pszich v. Orvos)
a szkizofréniában szenvedők érdeklődési körének beszűkülése és környezet iránti érzéketlensége
A skizofrénia egyetlen alapvető sajátsága, elejétől fogva végig húzódó egyértelmű tartalma: az autizmus, az „öntörvényűség”
(1957 Benedek István)
2. (kissé rég, vál)
a beszélőnek önmaga felé fordulása, önmaga elemzése, önmagára irányuló vizsgálódása
[Radnóti Miklós] igen tehetséges fiatal lírikus – abból az egyre ritkább fajtából, amelynek százszázalékosan lírai mondanivalói vannak és amely sohasem lépi át az „önmagunk” demarkációs vonalait. Ez az autizmus az ő esetében nem jelent tartalmi szegénységet
(1930 Bálint György)
Magamat hozva fel példának ténynek állítom, amit – autizmus! – csak szeretnék: hogy én például, ha nyugodtan gondolkodom és figyelem magam, körülbelül meg tudom határozni, hogy az aktuális gondolat agyamnak melyik részén keletkezik
(1937 Karinthy Frigyes)
Vö. IdSz.; ÉKsz.²

Beállítások