ág-bog fn 10A7 

1. ’fa v. más növény elágazásokkal teli, girbegurba ága(inak sűrű, kusza szövedéke)’ ❖ Ág-bog: tsemete, fattyú-vessz (1792 Kisded szótár C0816, 6) | Keserves volt ott-is a’ bozótos, öszve-ntt ágakbogak hegyek, völgyek-között, a’ botorkálás (1793 Molnár János C0294, 259) | Éſzre ugyan soha sem veheted, mint hajtya naponkint [a gyümölcsfa] ágbogait? (1806 Verseghy Ferenc 8518027, 117) | szöszke leány kapaszkodott meg a felfutó borostyán ág-bogaiban (1891 Kemechey Jenő C2585, 20) | sűrü gaz ágboga (1938 Dsida Jenő CD01) | kopasz fák ezer ágán-bogán (1965 Csanádi Imre 9082023, 629) | [a darazsak az] erjedésnek indult szőlőszemek nedvétől maguk is részegen támolyogtak a lugas ág-bogai között (1983 Bertha Bulcsu 9053002, 38).

1a. (rég) ’fáról, bokorról lehullott v. levagdalt vékony gally(ak tömege)’ ❖ az én vetésem ſzerént a mag ſoha ſe veſzend; mert vagy reá ſzántok, vagy pedig azt elre le tapodom, és azután öſzve fzött ág-boggal bé baronálom (1792 Szabó József¹ 7299002, 59) | [A gólya az erdőről] ágatbogat hord, és magának újj fészket rak (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 348) | az uraság erdejében száraz és lehullott galyak (ágbog) vannak (1833 Jelenkor C0226, 521) | [A láng éget] és szaporán elhamvad az ágbog alatta (1877 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 78).

1b. (jelzőként is) (rég, Növ) ’bugás virágzat’ ❖ [Az arékapálma] virága ágbogban n (1806 Márton József¹ ford.–Bertuch C4947, 8) | A’ zab nem kalászokban, hanem úgynevezett ágbogban terem (1806 Márton József¹ ford.–Bertuch C4947, 15) | Ágbog, növénytani műszó […]. Határozatlanabb, összetett virágzat. […] Határozottabban ágbog az olyan virágzat, melynek főtengelye megnyulik, különböző magasságban ágakat hajt, melyek ismét […] elágaznak (1893 PallasLex. CD02).

1c. (ritk) ’deszkában levő görcs’ ❖ épen ugy esett, hogy két szomszédos deszka legyen likas, mellyekből a péterszege, vagyis az ágbog hullott ki (1851 A Falu Könyve C1667, 286) | [a lucfenyő fája] nem hasad olyan jól, mint a jegenyefenyő fája és ágbogai a deszkájából csakhamar kihullanak (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 253).

2. (jelzőként is) (irod v. népk) ’szarvas többágú agancsa, ill. annak egyik ága’ ❖ A könnyű szarvasok nyája Öszvenyargal minden közt, Villog ágbog koronája A zörgő, zőld bokrok közt (1805 e. Csokonai Vitéz Mihály ford. CD01) | A vadászok érkeztek meg az erdőről frissen lőtt vadakkal, a hosszú szekerek oldalán kilógott a szarvas feje címeres ágabogával (1853 Jókai Mór CD18) | Szarvasbőgéskor a bak … vakon vív ág-bog fegyverével (1892 Bartók Lajos C0866, 154) | [A gím] kortyolgat az ég tavából, villó aggancsa világol – ága-boga tükörképe csillagvilág mindensége (1933 József Attila 9282090, 183) | Amott kerekezik egy szép pázsit, azon legelészik csodafiú szarvas, csodafiú szarvasnak ezer ága-boga, ezer misegyertya gyújtatván gyulladjék, oltatván aludjék, sej regő rejtem, neked ejtem (1973 Simon István 2025038, 626).

3. (kül. irod) ’vmely tárgy v. dolog sokfelé ágazó nyúlványa(inak szövevénye)’ ❖ sok ággal-boggal el-terjedtt egyenetlen szavakkal, félre-tsapásokkal èlni: nyargalni (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 56) | [A csigaház] utolsó három csavarodásán rendes ágbogok vannak nőve (1872 Jókai Mór C2289, 112) | A város, mely szült, ama parton fekszik, A hol a Pó, sok ágbogával egyben, Nyugtot találni tengerré igyekszik (1885 Szász Károly² ford.–Dante C3835, 143) | A vérerek bús ágbogán Roncsolt tüdőm rőt lomb a fán (1928 Tóth Árpád C4230, 270) | reszket, remeg a halak teste, […] kapkod, liheg a háló ág-bogából esengve nyíló száj (1956 Fodor András 2005074, 718).

4. (vál) ’vmely bonyolult, szerteágazó jelenség, ismeretanyag, feladat(kör) részlete(inek összessége)’ ❖ igen keveſen vadnak ollyanok; a’ kik azoknak az Igaſságoknak fundamentomát, és ága bogát jól esmérnék és tudnák (1790 Aranka György 7010003, 4) | Még-ekkor a’ világ semmit se tudott a’ törvénnek ág-bogairúl (1806 Dugonics András C1481, 222) | behatolni igyekszik nehéz állásának ágbogaiba (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | nem ismervén az ügy ezer ágát-bogát (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 43) | [Germanus Gyula] átrágta magát a moszlim vallástörténet ezer ágbogán (1937 Schöpflin Gyula CD10) | A kérdés minden ága-bogát, zegét-zúgát mérlegelnem kellett, hogy eldöntsem, mit csináljak (1989 Börtön volt a hazám 1024002, 57).

Sz: ágbogú.

Vö. CzF. ágbog, buga; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.