autokrata fn és mn  autokrát (rég)

I. fn 6A

1. (Pol v. Tört) ’korlátlan hatalommal rendelkező, zsarnoki uralkodó’ ❖ Ezrenként Siberiába vitetnek a szegény lengyelek, […] megtanulni azt, hogy a határtalan hatalmu Autocratának határtalan parancsait, határtalan szolgai engedelmességgel nem fogadni mennyire nem tanácsos (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [III. Vilmos holland király] egy ideig autokrata módjára uralkodott. Idővel azonban […] a képviselőház többségétől függő minisztériumoknak engedte át a kormányt (1897 PallasLex. CD02) | az etelközi és honfoglaláskori hadiállapot idején katonai autokratává nőtt fejedelem (1928 Hóman Bálint CD42) | pártállami autokraták (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’feltétlen engedelmességet követelő, zsarnoki személy(iség)’ ❖ Bajza nem tartozott az elmosódó jellemek közé. Ellenkezőleg csontos ember volt, erkölcsi autokrata (1899 Patthy Károly CD10) | Tarczy eljárása velem szemben az ösztöndíj ügyében a felvilágosodott autokratáé volt (1929 Marczali Henrik CD10) | legyen bár a tárcavezér kezelhetetlenül önfejű autokrata, vezérlésre mozduló kezét gúzsba köti a jogszabály (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 16A2

1. (Pol v. Tört) ’korlátlan hatalommal rendelkező, zsarnoki 〈uralkodó〉, ill. erre jellemző 〈magatartás stb.〉’ ❖ [a magyar alkotmány] egyedüli biztosítéka egy jóakaratú, szabadelvű király, s melyet egy autokrata uralkodó, ha neki nem tetszik, rögtön elfújhat a föld színéről (1872 Jókai Mór CD18) | Az alkotmányos viszonyok nem tetszettek [a király] autokrata vérmérsékletének (1894 PallasLex. CD02) | autokrata szultán (1912 Kéri Pál CD10) | [a polgármester] a panaszkodókat autokrata módon, tekintélyével, akaratával, hatalmával némította el (1915 Babits Mihály CD10) | autokrata diktátornak (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Pol v. Tört) ’ilyen uralkodó által irányított 〈kormányzati rendszer〉, ill. ilyen rendszerű 〈állam, ország, birodalom〉’ ❖ az autokrát kormányrendszerben szemtelen szabadon üzérkedett korrupcziónak (1894 e. Kossuth Lajos 8250007, 248) | a császári hatalom eszméje, mint az autokrata, a senkitől sem függő személyi hatalom tudata megelőzte a monotheismusnak, a kereszténységnek győzelmét (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | a királyság azonban autokrata volt ugyan, de ismert magántulajdont s más efféléket (1984–1988 Zirkuli Péter 2024002, 10) | autokrata cári birodalmat (1991 Rubicon CD17).

2. (vál) ’feltétlen engedelmességet követelő, zsarnoki 〈személy(iség)〉’ ❖ [II. Vilmos] katonai, sőt autokrata, ó-porosz jellem (1897 PallasLex. CD02) | [Ferenc József] abszolút uralkodó volt […]. Nem attól lett egyeduralkodó császár, hogy felfüggesztette az alkotmányt, hanem alkatilag volt autokrata (1995 Somogyi Éva CD17) | az autokrata önjelöltek, a szakmailag felkészületlen, ám a „lobbyzásban” […] járatos szélhámosok […] szórják el (vagy teszik zsebre) az utolsó filléreket (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (vál) ’ilyen jellemző személy(iség)re jellemző 〈magatartás, érzelem stb.〉’ ❖ [Kossuth] a költői képzelet gazdagságával, az autokrata érzelmek ellenállhatatlan hevével […] mutatja be nemzetének az eszmék genezisét és kapcsolódását (1896 Beöthy Zsolt C1014, 132) | [Mátyás] autokrata hajlamai mellett is tiszteletben tudja tartani a nemzet alkotmányos jogait (1904 Nagy képes világtörténet CD03) | A szellemi emberek rétegébe tartozni a legfelsőbb méltóság, az egyetlen, ami jogot ad bizonyos osztálygőgre, autokrata életérzésre (1934 Kürti Pál CD10) | [az ügyvezető elnök] autokrata vezetési stílusára jellemző, hogy a kft. felügyelőbizottságának létrehozását is elmulasztotta (1999 Magyar Hírlap CD09).

3. (Pszich v. Isk) ’a feltétlen tekintélytiszteletet és engedelmességet központi értéknek valló 〈elv(rendszer)〉, ill. az ezt megkövetelő, a nevelő hatalmi helyzetén és kényszerítő eszközök használatán alapuló 〈nevelés〉’ ❖ [megváltozott önértékeléssel] azoknál a serdülőknél találkozunk […], akiknek a szülei autokrata, agresszív nevelési elveket vallanak, és úgy vélik: a büntetés a legalkalmasabb módszer a gyermeki viselkedés irányítására (1973 Ranschburg Jenő 1130002, 86).

4. (vál) ’önkényes, végrehajtója érdekein kívül másra tekintettel nem levő 〈cselekedet〉’ ❖ Mechwart elkeseredett ellentállást fejtett ki, hogy [a Ganz-gyár] a bank autokrata beavatkozásától megkiméltessék (1912 Radó Sámuel CD10) | Bergner tradiciótlan és autokrata művészete (1931 Kürti Pál CD10).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.