avas mn és fn 

I. mn 15A3

1. ’állásban megromlott, kellemetlen ízű és szagú 〈zsiradék, zsiradéktartalmú anyag〉, ill. az ilyen zsiradéktól rossz 〈íz〉’ ❖ avas szalonnát ne tegyen az ázalékba [= hurkába] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 223) | vess néhány darab eleven szén-tűzet a fazékba; ez a szén az avas izt magába fogja szívni (1826 Fáy András¹ 8139010, 35) | avas csokoládék (1926 Babits Mihály C0698, 222) | találok egy szem keményre fagyott kockacukrot, szopogatni kezdem; de elég avas és kesernyés, kénytelen vagyok kiköpni (1970 Mészöly Miklós 9439002, 732).

1a. (rég) ’megecetesedett, erjedt 〈bor〉, ill. az ilyen borra jellemző savanyú 〈íz〉’ ❖ A’ bor mennél avasbb, Annál alkalmatasbb Etzet töltelékjének (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225011, 57) | [a borok] avas ízüekké lésznek (1791 Mátyus István C3071, 225) | titkon, kötényesen maga cukrozza régi avas borait (1885 Tolnai Lajos C4201, 100).

1b. (rég v. nyj) ’bomlásnak indult, rothadó 〈szerves, kül. növényi anyag〉’ ❖ A’ földnek trágyázására És ſzép meg-hízlalására Avas, nedves ganéjt végy (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225010, 17) | virágok földre hullott avas levelén (1862 e. Szemere Bertalan 8437008, 215) | A táblák végén nagy avas szalmakazlak áltak [!] (1941 Veres Péter 9771013, 90).

1c. (kissé rég) ’áporodott, dohos 〈szag〉’ ❖ az avas pomádé-illat’ árjongásai közt szörnyet ne haljunk (1844 Tóth Lőrinc C4304, 8) | Már a [fűszeres boltjának] szaga is, az a mindenféléből összeállt, évült, avas kropacsek-szag, csodálatosan kellemes érzéseket keltett mindig bennem (1913 Babits Mihály C0694, 40) | Csak az a hideg, avas szag vót az egész házba, meg a hideg (1954 Sarkadi Imre 9586003, 38).

2. (kissé rég) ’régi, öreg’ ❖ A’ kínok’ érzése meg-rögzött vérébe, És avas bánatot önt új örömébe (1798 Mátyási József C3064, 118) | Nemzetsége … avas ’s még ma is fényes (1835 Aurora C0042, [185]) | A régi vén butorok ugy szálltak apáról fiura; nagyon avas valamennyi, de tartós (1883 Bodon József C1127, 213) | [a] két középkori vívókard – az avas, de néhány színét még századok múltával is őrző címer fölött – eredeti régiség (1958 Magyar Nemzet márc. 11. C0354, 5).

2a. (ritk) ’előző (évből való), korábbi, korábbról származó’ ❖ bort abból az avasból! (1863 Roboz István C3632, 50) | mén a kutyának az avas szőre, aztán jön az új (1888 Balassa Ármin C0739, 57) | Az avas „agancs”-ot általában március, áprilisban hullajtja el a [szarvas]bika (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 12).

2b. (/irod) ’avítt, ócska, kopott’ ❖ avatag [=] régi, avitt, avas, kopott, vásott (1784 Kisded szótár C0815, 11) | kipattant nyakú avas tajtékpipa (1804 Bessenyei György¹ C1097, 43) | Nem kellett márraktáron maradt holminak, avas, rossz portékának éreznie magát (1956 Németh László² 2005002, 8).

3. (/irod) ’elavult, korszerűtlen, ósdi’ ❖ az avas régi jó renden (1837 Zeyk János C4576, 49) | [az amerikai társadalom] az újkor szellemét vitte át magával Európából, a réginek avas hagyományai, sötét képzelmei, ódon emlékezéseinek hazajáró kisértetei nélkül (1862 Vajda János 8503087, 165) | fejemben avas képzetekkel (1969 Konrád György 9351002, 113).

3a. (rég) ’maradi, régimódi’ ❖ egy szerencsétlen tollú, elég avas költőnek (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 98) | ószerű avas prókátort (1845 Életképek C0103, 575).

4. (rég v. nyj) ’(nem irtható,) nagy fákból álló, rengeteg 〈erdő〉’ ❖ Gyakran látták őt … vad, avas erdők között (1846 Jókai Mór C2246, 205) | Az avas (= óvott) is nem irtható erdőt jelentett, akár a tilalmas vagy a tilos (1977 NéprajziLex. CD47).

II. fn 4A (rég)

1. ’kellemetlen ízű, állott szalonna’ ❖ légyen jó zsiros kásájok Avassal főtt Káposztájok (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 33) | madár ispékelve avassal (1804 k. Császári Losy Pál 7467003, 367) | [A cigány] szalonnánk avasát megeszi (1860 Brassai Sámuel C1184, 54).

2. ’(nem irtható) nagy fákból álló, sűrű erdő; rengeteg²’ ❖ megegyeztünk […] az falu tilalmas Avassából minden embernek […] egy-egy terhe fát (osztani) (1782 A rendtartó székely falu 7154005, 113) | Egy szarvast nyomoztam ott a mély avasban (1881 e. Szemere Miklós C3945, 279).

2a. ’elvadult, korhadó növényzetű hely’ ❖ Messze az avasba esik a vadállat, nagy darab helyütt letördeli a nádat (1846 Arany János 8014001, 117).

Vö. CzF. ~, avasan; ÉrtSz.; TESz. avas¹, avas²; ÉKsz.; SzT. ~, avaskert; ÚMTsz.