avult mn 12A
1. (kissé rég) ’régi, ütött-kopott, ócska 〈tárgy, holmi〉, ill. düledező, rozzant 〈építmény〉’ ❖ avúlt portéka (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 210) | ha a’ Kémény avúlt, alatta ne tüzeljen, hanem minden halogatás nélkl tsináljon újjat (1800 Domokos Lőrinc 7086003, 8) | [Kálmán] egy avult vas gyertyatartót vevén észre [a kőpárkányon] (1841 Nemzeti almanach C0399, 20) | avult kender kötőfékek (1879 Teleki Sándor 8474005, 104) | avúlt udvarházát (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | avult prémű télikabátját (1913 Gárdonyi Géza C1851, 193) | [Boldizsár] avult, fiókos asztalából durva papirost kotorászott elő (1936 Tabéry Géza 9692002, 166) | A Nagykörút létesítésével 251 épületet szanáltak, túlnyomórészt avult földszintes házakat (1994 Magyar Hírlap CD09).
1a. (rég, ritk) ’régi, elsárgult (és idejétmúlt) 〈irat〉’ ❖ Kárpáthy Abellinotól talált irományai között holmi hányt-vetett szerződéseket, avult kötelezvényeket (1854 Jókai Mór C2244, 480) | [az] arc avult papirosok színét vette […] fel (1857 Jókai Mór CD18) | A padláson fülledt meleg uralkodott, vén ládákban avult írások porladtak (1926 Babits Mihály C5058, 324) | Kezetekben okmány, Tépett, avúlt, ódon (1948 Falu Tamás 9133004, 6).
2. (/vál) ’elavult, a kor követelményeinek meg nem felelő 〈rendszer, intézmény, módszer, mű stb.〉’ ❖ [Amely munkákat] [ti. a vitéz] le gyaláz, mind jónak, ſzépnek, igaznak; ’S a’ miket fel emel, mind roſznak, rútnak, avúltnak, ’S álnak itéltessék (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 15) | A jegyző kíván tisztének, népművelési tekintetben, megfelelni; kíván az avult rossz rendszer helyett újat, jobbat behozni (1841 Arany János 2005086, 797) | Hagyd el tehát avúlt eszményeidet (1863 Madách Imre 8284010, 616) | a szerintök avúlt intézménybe (1891 Szily Kálmán 8601001, 322) | a nyolcvanas évektől fogva a magyar polgárság egyre fejlődött, egyre nőtt, egyre hamisabb helyzetbe jutva s juttatva is az avultan berendezett országot (1929 Ignotus CD10) | avult, túlságosan szerény szerkesztési módszert (1980 Ottlik Géza 9496006, 131).
2a. (/vál) ’divatjamúlt, korábbi korszakra jellemző 〈öltözet, szokás〉, ill. elavult 〈szó, kifejezés〉’ ❖ Antiquatus. Avúltt szokás (1806 Sive Glossarium vocum C4039, 18) | Egy újévi gratuláció, egy avult szokás ismételése (1834–1835 Ormós Zsigmond 8341009, 199) | az avúlt szók is gondosan felcseréltetnek más ma már közönséges kifejezésekkel (1864 Toldy Ferenc 8481002, 20) | [Az öreg úr] tisztességesen öltözött, csak egy kicsit avultan (1925 Ignotus CD10) | avultnak nyilvánított kifejezéseket (1985 Hegedüs Géza 9233001, 138).
3. (rég, ritk) ’megöregedett, öreg 〈személy〉’ ❖ Most az avúltt Pólgár-mesternek fűstös edénnyét Kezdjétek-ki (1818 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 63) | Egy aggastyán ez, Mátrának avúlt remetéje (1879 Szabó Dávid C3764, 43).
3a. (vál, átv is) ’elszáradt, élettelenné vált 〈növényi rész〉’ ❖ A szívről az avúlt kérgek lepattognak (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A szél […] fiatalon nyargal, jó tüdővel s az inai pattognak. Takarodnak az avult levelek (1941 Tamási Áron 9701013, 45).
Ö: el~.
ÖU: ki~, meg~.
Sz: avultas.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.