avult mn 12A

1. (kissé rég) ’régi, ütött-kopott, ócska 〈tárgy, holmi〉, ill. düledező, rozzant 〈építmény〉’ ❖ avúlt portéka (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 210) | ha a’ Kémény avúlt, alatta ne tüzeljen, hanem minden halogatás nélkl tsináljon újjat (1800 Domokos Lőrinc 7086003, 8) | [Kálmán] egy avult vas gyertyatartót vevén észre [a kőpárkányon] (1841 Nemzeti almanach C0399, 20) | avult kender kötőfékek (1879 Teleki Sándor 8474005, 104) | avúlt udvarházát (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | avult prémű télikabátját (1913 Gárdonyi Géza C1851, 193) | [Boldizsár] avult, fiókos asztalából durva papirost kotorászott elő (1936 Tabéry Géza 9692002, 166) | A Nagykörút létesítésével 251 épületet szanáltak, túlnyomórészt avult földszintes házakat (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. (rég, ritk) ’régi, elsárgult (és idejétmúlt) 〈irat〉’ ❖ Kárpáthy Abellinotól talált irományai között holmi hányt-vetett szerződéseket, avult kötelezvényeket (1854 Jókai Mór C2244, 480) | [az] arc avult papirosok színét vette […] fel (1857 Jókai Mór CD18) | A padláson fülledt meleg uralkodott, vén ládákban avult írások porladtak (1926 Babits Mihály C5058, 324) | Kezetekben okmány, Tépett, avúlt, ódon (1948 Falu Tamás 9133004, 6).

2. (/vál) ’elavult, a kor követelményeinek meg nem felelő 〈rendszer, intézmény, módszer, mű stb.〉’ ❖ [Amely munkákat]  [ti. a vitéz] le gyaláz, mind jónak, ſzépnek, igaznak; ’S a’ miket  fel emel, mind roſznak, rútnak, avúltnak, ’S álnak itéltessék (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 15) | A jegyző kíván tisztének, népművelési tekintetben, megfelelni; kíván az avult rossz rendszer helyett újat, jobbat behozni (1841 Arany János 2005086, 797) | Hagyd el tehát avúlt eszményeidet (1863 Madách Imre 8284010, 616) | a szerintök avúlt intézménybe (1891 Szily Kálmán 8601001, 322) | a nyolcvanas évektől fogva a magyar polgárság egyre fejlődött, egyre nőtt, egyre hamisabb helyzetbe jutva s juttatva is az avultan berendezett országot (1929 Ignotus CD10) | avult, túlságosan szerény szerkesztési módszert (1980 Ottlik Géza 9496006, 131).

2a. (/vál) ’divatjamúlt, korábbi korszakra jellemző 〈öltözet, szokás〉, ill. elavult 〈szó, kifejezés〉’ ❖ Antiquatus. Avúltt szokás (1806 Sive Glossarium vocum C4039, 18) | Egy újévi gratuláció, egy avult szokás ismételése (1834–1835 Ormós Zsigmond 8341009, 199) | az avúlt szók is gondosan felcseréltetnek más ma már közönséges kifejezésekkel (1864 Toldy Ferenc 8481002, 20) | [Az öreg úr] tisztességesen öltözött, csak egy kicsit avultan (1925 Ignotus CD10) | avultnak nyilvánított kifejezéseket (1985 Hegedüs Géza 9233001, 138).

3. (rég, ritk) ’megöregedett, öreg 〈személy〉’ ❖ Most az avúltt Pólgár-mesternek fűstös edénnyét Kezdjétek-ki (1818 Perecsényi Nagy László ford.–Tibullus C3479, 63) | Egy aggastyán ez, Mátrának avúlt remetéje (1879 Szabó Dávid C3764, 43).

3a. (vál, átv is) ’elszáradt, élettelenné vált 〈növényi rész〉’ ❖ A szívről az avúlt kérgek lepattognak (1794 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A szél […] fiatalon nyargal, jó tüdővel s az inai pattognak. Takarodnak az avult levelek (1941 Tamási Áron 9701013, 45).

Ö: el~.

ÖU: ki~, meg~.

Sz: avultas.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

avult melléknév 12A
1. (kissé rég)
régi, ütött-kopott, ócska 〈tárgy, holmi〉, ill. düledező, rozzant 〈építmény〉
avúlt portéka
(1795 Debreceni Grammatika)
ha a’ Kémény avúlt, alatta ne tüzeljen, hanem minden halogatás nélkl tsináljon újjat
(1800 Domokos Lőrinc)
[Kálmán] egy avult vas gyertyatartót vevén észre [a kőpárkányon]
(1841 Nemzeti almanach)
avult kender kötőfékek
(1879 Teleki Sándor)
avúlt udvarházát
(1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
avult prémű télikabátját
(1913 Gárdonyi Géza)
[Boldizsár] avult, fiókos asztalából durva papirost kotorászott elő
(1936 Tabéry Géza)
A Nagykörút létesítésével 251 épületet szanáltak, túlnyomórészt avult földszintes házakat
(1994 Magyar Hírlap)
1a. (rég, ritk)
régi, elsárgult (és idejétmúlt) 〈irat〉
Kárpáthy Abellinotól talált irományai között holmi hányt-vetett szerződéseket, avult kötelezvényeket
(1854 Jókai Mór)
[az] arc avult papirosok színét vette […] fel
(1857 Jókai Mór)
A padláson fülledt meleg uralkodott, vén ládákban avult írások porladtak
(1926 Babits Mihály)
Kezetekben okmány, Tépett, avúlt, ódon
(1948 Falu Tamás)
2. (/vál)
elavult, a kor követelményeinek meg nem felelő 〈rendszer, intézmény, módszer, mű stb.〉
[Amely munkákat][ti. a vitéz] le gyaláz, mind jónak, ſzépnek, igaznak; ’S a’ miket  fel emel, mind roſznak, rútnak, avúltnak, ’S álnak itéltessék
(1791 Verseghy Ferenc)
A jegyző kíván tisztének, népművelési tekintetben, megfelelni; kíván az avult rossz rendszer helyett újat, jobbat behozni
(1841 Arany János)
Hagyd el tehát avúlt eszményeidet
(1863 Madách Imre)
a szerintök avúlt intézménybe
(1891 Szily Kálmán)
a nyolcvanas évektől fogva a magyar polgárság egyre fejlődött, egyre nőtt, egyre hamisabb helyzetbe jutva s juttatva is az avultan berendezett országot
(1929 Ignotus)
avult, túlságosan szerény szerkesztési módszert
(1980 Ottlik Géza)
2a. (/vál)
divatjamúlt, korábbi korszakra jellemző 〈öltözet, szokás〉, ill. elavult 〈szó, kifejezés〉
Antiquatus. Avúltt szokás
(1806 Sive Glossarium vocum)
Egy újévi gratuláció, egy avult szokás ismételése
(1834–1835 Ormós Zsigmond)
az avúlt szók is gondosan felcseréltetnek más ma már közönséges kifejezésekkel
(1864 Toldy Ferenc)
[Az öreg úr] tisztességesen öltözött, csak egy kicsit avultan
(1925 Ignotus)
avultnak nyilvánított kifejezéseket
(1985 Hegedüs Géza)
3. (rég, ritk)
megöregedett, öreg 〈személy〉
Most az avúltt Pólgár-mesternek fűstös edénnyét Kezdjétek-ki
(1818 Perecsényi Nagy László ford.Tibullus)
Egy aggastyán ez, Mátrának avúlt remetéje
(1879 Szabó Dávid)
3a. (vál, átv is)
elszáradt, élettelenné vált 〈növényi rész〉
A szívről az avúlt kérgek lepattognak
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
A szél […] fiatalon nyargal, jó tüdővel s az inai pattognak. Takarodnak az avult levelek
(1941 Tamási Áron)
Ö: elavult
ÖU: kiavult, megavult
Sz: avultas
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások