agglant fn 3A1 (rég, átv is)

’öregasszony, vénasszony’ ❖ Agg dada, -n, -kofa, -lant: Vén aszszony, szipa, banya értetdik mind ezeken (1784 Kisded szótár C0815, 8) | néhány tsalfa ifjú ſok agg-lantot, Ujjal mutogatván (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 26) | Nadragula banya, egy agg lant vén ketske, Barázdolt pofájú bibirtsós menyetske (1802 Perecsényi Nagy László 8325012, 257) | ez a borina [ti. szél] a rigolyás, szeszélyes, makrancos hoppon maradt vénleány, a veszekedő agglant, aki egy óra alatt tízféle indulatra változik, perlekedik a kandallóban égő tűzzel, huhog, mint az elkárhozott rosszlélek a kürtőben, s csikorgatja a szélvitorlákat, mintha az ő fogai volnának (1882 Jókai Mór CD18).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

agglant főnév 3A1 (rég, átv is)
Agg dada, -n, -kofa, -lant: Vén aszszony, szipa, banya értetdik mind ezeken
(1784 Kisded szótár)
néhány tsalfa ifjú ſok agg-lantot, Ujjal mutogatván
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Nadragula banya, egy agg lant vén ketske, Barázdolt pofájú bibirtsós menyetske
(1802 Perecsényi Nagy László)
ez a borina [ti. szél] a rigolyás, szeszélyes, makrancos hoppon maradt vénleány, a veszekedő agglant, aki egy óra alatt tízféle indulatra változik, perlekedik a kandallóban égő tűzzel, huhog, mint az elkárhozott rosszlélek a kürtőben, s csikorgatja a szélvitorlákat, mintha az ő fogai volnának
(1882 Jókai Mór)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások