bágyad tn ige 1a1 (vál)
1. ’〈ember v. állat (teste v. testének vmely része)〉 erejét vesztve gyengül, fárad, lankad, ill. gyenge, fáradt állapotban van’ ❖ Bádjadva siralmas jaj szókat formálnak (1774 Vesmás Márton C4461, 22) | Egy óráig ſemmi bajok ſem vólt a’ Madaraknak: de azutánn bádjadni kezdtek; két óra felé roſſzúl lettek; és nem tölt belé három óra egeſſzen, hogy meg-döglöttek (1793 Segesvári István ford.–Derham 7289001, 7) | Már nagy utat tnek, mikoron bádgyadva panaszlá Elmérgedt sebeit (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 335) | Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba (1854 Jókai Mór C2244, 195) | bágyadó szemed (1877–1879 Várady Antal 8509007, 17) | Karja lankad, szive bágyad, A pusztának nekivágtat (1907 Juhász Gyula¹ 9284087, 152) | [a pupilla] olyan volt, mintha egy halálba bágyadó bogár végső erőmegfeszítéssel kapaszkodnék az életbe (1911 Bródy Miksa CD10) | Az öreg szívben a lüktető sejtek elmeszesednek, vagy elzsírosodnak, […] és velük együtt bágyad és hanyatlik hirtelen az egész test (1914 Barta Lajos CD10) | bágyadó szempillával körültekintett az asztalok között (1947 Karinthy Ferenc 2052003, 90).
1a. (ritk) ’ilyen állapotában pihen v. gubbaszt vhol’ ❖ az ünnepi ebéd utáni sziesztaidőben az alkotóval, Elek Lászlóval együtt bágyadunk (1996 Magyar Hírlap CD09).
1b. bágyad vmire ’(lassan, erőtlenül) hanyatlik, (le)ereszkedik vmire’ ❖ a párna barna árnya a fehér ajtóra bágyad (1910 Kosztolányi Dezső CD01) | A nyugati ég peremére bágyadó nap (1913 Laczkó Géza CD10) | Fáradt fejünk fatörzsre bágyad (1936 Keszthelyi Zoltán 9543018, 531).
2. ’〈növény, virág〉 hervad, (le)konyul’ ❖ Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják (1772 Bessenyei György¹ CD01) | A’ Rózsa mikor már ſzárad, ’s hervadozik, Vagy a’ nap hevétl bádjad, lankadozik A’kor-is terjeſzti Ambroſia ſzagát (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 43) | már elvesztette a bimbó merevségét, zárkózottságát – de viszont a teljesen kinyilt virágnak ellomposodó, bágyadni kezdő formáját még nem érte el (1899 Szász Károly³ 8427003, 74) | Bágyad már bágyad a hársfák sora (1910 Lesznai Anna CD10) | Ha keveset locsoltam [a dinnyebokrot]: sárgult; ha sokat locsoltam: feketedett; ha a nap sütött: fonnyadt; ha a nap nem sütött: bágyadt (1934 Móra Ferenc C3203, 40).
3. ’〈jelenség, érzés, dolog stb. (ereje)〉 csökken, alábbhagy, lankad, gyengül’ ❖ Érzésében a’ ſzív, bádjad, ’s ſzúnnyadozik (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 10) | Ily ékítés nélkül a vers bágyadni fog, A költészet kihal, vagy csak tipeg topog (1844 Erdélyi János² ford.–Boileau 8131108, 46) | az ivlámpák izzása bágyad (1910 Juhász Gyula¹ 9284209, 243) | Bánattá bágyadt rejtelmes dühét (1916 Balázs Béla 9019026, 79) | Szeptember végén a magyar Alföld végeláthatatlan síkján még melegen süt a nap, ha már bágyad is kánikulai bika-tüze (1931 Sárközi György 9587011, 200) | lankad a kedv és bágyad az erő (1940 Rónay György 9573071, 24) | bágyad az érdeklődés (2000 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~.
Sz: bágyadás.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.