báj fn 2A10

1. ’〈kül. nőre v. gyermekre vonatkoztatva:〉(kellemes, megnyerő külsővel, ill. viselkedéssel párosult) természetes kedvesség, szeretetreméltóság’ ❖ De legottan megjelenvén Ő [ti. a szeretett nő] temérdek bájával (1798 Kisfaludy Sándor 8243001, 89) | Parthoz száll a’ jővevény Ifju kellemében, Báj ’s erő szép termetén, Láng lobog szemében (1835 Bajza József 8021019, 144) | megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs (1882 Mikszáth Kálmán 8312030, 104) | Négy esztendő óta nem láttam a gyerekeket. Azóta nagyobbak lettek, bizonyosan vesztettek a bájukból (1913 Nagy Lajos 9472011, 40) | [Annus] mozgása bizonytalan és suta, de a kis medvebocs bumfordi, esetlen bája van benne (1936 Földes Jolán 9155001, 87) | [Erósz] szárnyas kamasz angyal, […] a legcsábítóbb bájat a szerelem istennőjétől örökölte (1985 Életünk 2007001, 290) | Laurának érdekes arca volt, szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete, de legfőbb bája mégis vidám szellemében nyilatkozott meg (1996 Szabó Magda 9630010, 163).

2. (tbsz-ban) (gúny is) ’nő ingerlő, szexuális vonzerővel bíró testrésze, ill. testrészeinek, idomainak ilyen hatású együttese’ ❖ Itt lábaidnál, bájos ismeretlen Hűséget és szerelmet esküszöm, Szerelmet még nem látott bájaidnak (1834 Vörösmarty Mihály 8524403, 199) | A helybeli lágyszivü kántor Még mindig pislogatott A szemérmetes Erzsók Ötvenöt éves bájaira (1844 Petőfi Sándor 8366067, 130) | Ujjaival tapogatózva, lopva mind Fölebb fölebb lebbenti, tolja az Ingerlő bájakat fedő lepelt (1875 Vajda János 8503062, 166) | [nem a szabó vette fel] rosszul a mértéket, hanem a nő bájai nevekedtek meg azóta (1877 Mikszáth Kálmán 8312050, 174) | a hatalmas bájak [ti. Lívia vastag lábai] láttára egy pár csitri leány nevetni kezdett (1908 Ambrus Zoltán C0599, 10) | Oh vig éj! vad mámor, buja barlang! Hány drága mell husát dagasztja lágy nyomás! s becézett bájakon boldog kéz orgonáz (1921 Babits Mihály ford.–Chénier C0587, 129) | A legősibb mesterség leányai szállodákban, exkluzív klubokban, újságokban és természetesen az utcán kínálják bájaikat (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (vál) ’〈természetben, műalkotásban stb.:〉 szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult mesterkéletlen kedvesség’ ❖ hímes rét, sziszeg patak, ernys tserje, ’s ezer báj Innepel útja eltt! (1805 Tavaszi virágok C4100, 126) | Az volt Kazinczy kora, ki bájt adott a nyelvnek, Kölcsey gondolatot, érzést, tartalmat tőn bele (1862 e. Szemere Bertalan 8437009, 142) | Ez a közvetlenség, melyben megvan a naiv természetesség bája és a művész elragadó tüze, ez az, a mi Petőfit legkedveltebb költőnkké teszi (1893 Riedl Frigyes 8393002, 37) | négy egyszerű hangból ismétli önmagát ez a zene: a muzsika elragadó báját e hangok színe és lágysága adja inkább, mint egymásutánja (1916 Karinthy Frigyes 9309081, 17) | A kisebb mesék is egyedülálló bájjal, nagy fantáziagazdagsággal tanítgatják, egyben szórakoztatják a gyerekeket (1996 Új Könyvek CD29).

4. (rég)(ártó hatású) bűbájosság, varázslás, igézés, ill. ennek eredménye(ként létrejött állapot)’ ❖ bbáj [=] báj, bójolás [!], kuruslás, bvölés (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 12) | vad Gorgonok’ szörnyü nézésiből Kővé tevő báj szállt-e tagjaidba? (1833 Kis János¹ ford.–Goethe C0438, 54) | szeméről e bájt nem veszem le (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 161) | Mely drága bűbáj, égi báj! Ma rám a titkok álma száll (1912 Lányi Viktor ford.–Wagner¹ CD10) | jőjjön a báj és babona (1935 Weöres Sándor 9788053, 35).

Ö: bű~.

ÖE: ~alak, ~hang, ~tekintet, ~teli, ~teljes, ~telt, ~tenger, ~teremtés, ~termet, ~tündér, ~tünemény, ~vidék, ~világ, ~virág, ~völgy.

Vö. CzF. báj¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

báj főnév 2A10
1.
〈kül. nőre v. gyermekre vonatkoztatva:〉 (kellemes, megnyerő külsővel, ill. viselkedéssel párosult) természetes kedvesség, szeretetreméltóság
De legottan megjelenvén Ő [ti. a szeretett nő] temérdek bájával
(1798 Kisfaludy Sándor)
Parthoz száll a’ jővevény Ifju kellemében, Báj ’s erő szép termetén, Láng lobog szemében
(1835 Bajza József)
megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs
(1882 Mikszáth Kálmán)
Négy esztendő óta nem láttam a gyerekeket. Azóta nagyobbak lettek, bizonyosan vesztettek a bájukból
(1913 Nagy Lajos)
[Annus] mozgása bizonytalan és suta, de a kis medvebocs bumfordi, esetlen bája van benne
(1936 Földes Jolán)
[Erósz] szárnyas kamasz angyal, […] a legcsábítóbb bájat a szerelem istennőjétől örökölte
(1985 Életünk)
Laurának érdekes arca volt, szép szeme, hollófekete haja, könnyed, karcsú termete, de legfőbb bája mégis vidám szellemében nyilatkozott meg
(1996 Szabó Magda)
2. (tbsz-ban) (gúny is)
nő ingerlő, szexuális vonzerővel bíró testrésze, ill. testrészeinek, idomainak ilyen hatású együttese
Itt lábaidnál, bájos ismeretlen Hűséget és szerelmet esküszöm, Szerelmet még nem látott bájaidnak
(1834 Vörösmarty Mihály)
A helybeli lágyszivü kántor Még mindig pislogatott A szemérmetes Erzsók Ötvenöt éves bájaira
(1844 Petőfi Sándor)
Ujjaival tapogatózva, lopva mind Fölebb fölebb lebbenti, tolja az Ingerlő bájakat fedő lepelt
(1875 Vajda János)
[nem a szabó vette fel] rosszul a mértéket, hanem a nő bájai nevekedtek meg azóta
(1877 Mikszáth Kálmán)
a hatalmas bájak [ti. Lívia vastag lábai] láttára egy pár csitri leány nevetni kezdett
(1908 Ambrus Zoltán)
Oh vig éj! vad mámor, buja barlang! Hány drága mell husát dagasztja lágy nyomás! s becézett bájakon boldog kéz orgonáz
(1921 Babits Mihály ford.Chénier)
A legősibb mesterség leányai szállodákban, exkluzív klubokban, újságokban és természetesen az utcán kínálják bájaikat
(1996 Magyar Hírlap)
3. (vál)
〈természetben, műalkotásban stb.:〉 szépséggel, üdeséggel, szelídséggel párosult mesterkéletlen kedvesség
hímes rét, sziszeg patak, ernys tserje, ’s ezer báj Innepel útja eltt!
(1805 Tavaszi virágok)
Az volt Kazinczy kora, ki bájt adott a nyelvnek, Kölcsey gondolatot, érzést, tartalmat tőn bele
(1862 e. Szemere Bertalan)
Ez a közvetlenség, melyben megvan a naiv természetesség bája és a művész elragadó tüze, ez az, a mi Petőfit legkedveltebb költőnkké teszi
(1893 Riedl Frigyes)
négy egyszerű hangból ismétli önmagát ez a zene: a muzsika elragadó báját e hangok színe és lágysága adja inkább, mint egymásutánja
(1916 Karinthy Frigyes)
A kisebb mesék is egyedülálló bájjal, nagy fantáziagazdagsággal tanítgatják, egyben szórakoztatják a gyerekeket
(1996 Új Könyvek)
4. (rég)
(ártó hatású) bűbájosság, varázslás, igézés, ill. ennek eredménye(ként létrejött állapot)
bbáj [=] báj, bójolás [!], kuruslás, bvölés
(1784 Baróti Szabó Dávid)
vad Gorgonok’ szörnyü nézésiből Kővé tevő báj szállt-e tagjaidba?
(1833 Kis János¹ ford.Goethe)
szeméről e bájt nem veszem le
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
Mely drága bűbáj, égi báj! Ma rám a titkok álma száll
(1912 Lányi Viktor ford.Wagner¹)
jőjjön a báj és babona
(1935 Weöres Sándor)
Ö: bűbáj
ÖE: bájalak, bájhang, bájtekintet, bájteli, bájteljes, bájtelt, bájtenger, bájteremtés, bájtermet, bájtündér, bájtünemény, bájvidék, bájvilág, bájvirág, bájvölgy
Vö. CzF. báj¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások