bajadár (4A7) l. bajadér

bajadér fn 4D6bajadár (rég)

1. ’szakrális táncokat előadó, felavatott, hivatásos indiai táncos- és énekesnő’ ❖ álmélkodással néztem a’ Bajadár nev asszonyoknak tánczát (1808 Verseghy Ferenc ford.–Lafontaine C4428, 340) | Elől csörgős dobokat verve, kalkuttai bajadérek táncolva lejtettek (1862 Szokoly Viktor C4056, 7) | négy táncoló és énekelő bajadérrel (1890 Jókai Mór CD18) | [Hallom] a hindu furulyát, a csörgők izgatott csörrenését. A bajadérok zenéjét (1919 Pásztor Árpád ford.–Whitman CD10) | Indiában egy egész kaszt, a bajadéreké, áll az istentiszteleti tánc szolgálatában (1927 Rabinovszky Máriusz CD10).

1a. (kissé rég, irod) ’könnyűvérű, laza erkölcsű nő’ ❖ Mikor egy csábító bajadér kacér tekintetet vet rá, elpirul, és lesüti a szemeit [az abbénak öltözött Don Juan] (1885 Jókai Mór CD18) | Botlott hites vagy feslett bajadér – Egy sem olthatta [Edgár] pokolbéli szomját! (1897 Dóczi Lajos C1424, 23) | Valami boszorkányos bajadért ölelt illatot hullató, buja levelű fák alatt? (1910 Laczkó Géza CD10).

2. (rég)(tarka mintás,) könnyű, áttetsző fátyol(szerű kelme)’ ❖ A’ fejkötőket, bajadert, keztyűket tehát vetted (1839 Petrichevich Horváth Lázár C3520, 23) | a vékony kis bajadért nyaka körül csavargatva (1857 Jókai Mór CD18) | A herczegnő föladta unokája alabástrom vállára a táncz után a lenge bajadért (1872 Jókai Mór C2283, 104).

ÖE: ~tánc, ~termet.

Vö. ÉrtSz.; TESz. ~, balett; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

bajadár lásd bajadér
bajadér főnév 4D6
bajadár 4A7 (rég)
1.
szakrális táncokat előadó, felavatott, hivatásos indiai táncos- és énekesnő
álmélkodással néztem a’ Bajadár nev asszonyoknak tánczát
(1808 Verseghy Ferenc ford.Lafontaine)
Elől csörgős dobokat verve, kalkuttai bajadérek táncolva lejtettek
(1862 Szokoly Viktor)
négy táncoló és énekelő bajadérrel
(1890 Jókai Mór)
[Hallom] a hindu furulyát, a csörgők izgatott csörrenését. A bajadérok zenéjét
(1919 Pásztor Árpád ford.Whitman)
Indiában egy egész kaszt, a bajadéreké, áll az istentiszteleti tánc szolgálatában
(1927 Rabinovszky Máriusz)
1a. (kissé rég, irod)
könnyűvérű, laza erkölcsű nő
Mikor egy csábító bajadér kacér tekintetet vet rá, elpirul, és lesüti a szemeit [az abbénak öltözött Don Juan]
(1885 Jókai Mór)
Botlott hites vagy feslett bajadér – Egy sem olthatta [Edgár] pokolbéli szomját!
(1897 Dóczi Lajos)
Valami boszorkányos bajadért ölelt illatot hullató, buja levelű fák alatt?
(1910 Laczkó Géza)
2. (rég)
(tarka mintás,) könnyű, áttetsző fátyol(szerű kelme)
A’ fejkötőket, bajadert, keztyűket tehát vetted
(1839 Petrichevich Horváth Lázár)
a vékony kis bajadért nyaka körül csavargatva
(1857 Jókai Mór)
A herczegnő föladta unokája alabástrom vállára a táncz után a lenge bajadért
(1872 Jókai Mór)
ÖE: bajadértánc, bajadértermet
Vö. ÉrtSz.; TESz. ~, balett; ÉKsz.; SzT.; IdSz.

Beállítások