bakhát fn 2A
1. (rég, Ját) ’az a testtartás, amelyben vki két kezét a térdén megtámasztva úgy hajol előre, hogy bakot ugorhassanak rajta’ ❖ [az ifjak] egyszerre megállnak S térdre feszült kézzel bakhátat csinálnak. Ezt a követő sor, mintegy ugrógátúl […] Vállra vetett kézzel szöki át futtában (1879 Arany János C0657, 265).
2. (Mezőg, Szőlő) ’〈zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésben:〉 a sorokra húzott domború földhányás’ ❖ [a föld] felhalmoztatik az ojtványokra annyira, hogy ezek teljesen elfedessenek, miáltal az ojtványiskolákban a sorok irányában magas gerincek (bakhátak) támadnak (1897 PallasLex. CD02) | A fehér, halványított spárgasípok mellett egyre népszerűbb a zöldspárga, melynek termesztése egyszerűbb (nem kell bakhátat emelni) (1996 Új Könyvek CD29) | A szamócatermesztés egyik legkorszerűbb módja a fekete fóliával takart bakhátakra történő telepítés (2000 Lakáskultúra CD39).
2a. (Szőlő) ’a tőkesorok mellől tavasszal a sorok közé húzott domború földsáv’ ❖ őszszel a földet a bakhátakról a szőlőtőkékre hozzák (1893 PallasLex. CD02) | [ősszel] a szőlőkertekben szakértő homlokráncokkal lépegetnek az emberek a bakhátak között, az évi nagy számtani feladatra készülve: remény, mínusz valóság: mi marad a kezedben? (1968 Déry Tibor 9107015, 451).
2b. (Mezőg) ’szántóföldön hosszanti irányban végighúzódó, két barázda egymásra fordítása által keletkező kiemelkedés’ ❖ [A falubeliek a téglavetéshez] az egyik szántón elegyengették a bakhátakat, homokkal beszórták és közepére egy nagy ácsolt asztalt tettek (2000 M. Kozár Mária CD36).
2c. (-ra raggal, hsz-szerűen) (Mezőg, Szőlő) ’〈kapáláskor, szántáskor:〉 ilyen földsávot kialakítva’ ❖ [a szőlőt] bakhátra kapálják (1912 Malonyay Dezső CD07) | A csapadékosabb dombos tájakon (pl. az Őrség, Zala) bakhátra szántanak, azaz 2–5 m-es közökben többször egymásután összeszántanak. Az így keletkezett domború felületről könnyen lefolyik az eső meg a hólé és a köztük levő széles barázdákon lefut (1982 NéprajziLex. CD47).
3. (Mezőg) ’földterület szélén kialakított sánc’ ❖ [nekiindult] kendernek, ugarnak, bejárt véghetetlen utat, mászott négykézláb árkokon, bakhátakon keresztül (1856 Jókai Mór CD18) | [A parcellákat elválasztó földgátakat] nevezték tömések, sőt bakhátak néven. Így a víz nem folyt át a másik rétjére (1969 Soproni Szemle CD52) | A Kelet-Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Dél-Alföldön árok övezte a szőlőhegyeket, melyeknek partján a felhányt földet, a bakhátat, sáncot bokrokkal, gyümölcsfákkal és más erdei fákkal ültették be (1999 Magyar néprajz CD47).
4. (nyj) ’földútnak a két kerékvágás közötti magasabb része’ ❖ Az országút kisimult. Se gödör, se bakhát rajta (1956 Népszabadság jan. 13. C4810, 6) | A védtöltés tetején agyagsárga keréknyom, középütt elgazosodott bakhát (1970 Mészöly Miklós 9439001, 722).
Sz: bakhátas.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; ÚMTsz.