baktat tn ige 5a8

1. (átv is) ’〈ember (járművel) v. állat〉(másoktól elmaradva,) lassú, nehézkes mozgással megy, halad, ill. így tart vhova v. jön vhonnan’ ❖ No te lusta Ürü, hátra mért maradtál? Te ennek elötte elöre baktattál (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 102) | most pedig mikor nemzeti tudományosság diszlik és uralkodik, mi igen hátul baktatunk (1835 Vajda Péter 8504016, 78) | A ló baktat lehorgasztott orral, mintha a föld illatát iszogatná (1905 Petelei István 8361003, 98) | sír felé baktató aggastyánt (1931 Sárközi György 9587011, 204) | A hosszú sor végén, a lakókocsik és a felszereléseket cipelő autók után egy rozzant kis teherautó baktatott (1964 Lázár Ervin 9388012, 21) | Fütyürészve, elgondolkodón baktatok a szállásom felé (1988 Lengyel Péter 9397006, 168).

2. (rég) ’〈(fel)olvasásban, zenemű előadásában〉(sokat) hibázik, akadozik, ill. így ad elő’ ❖ Papok, a’ kik egyebet nem tudnak, hanem tsak a’ magok Miséjeket imigy amugy ſillabizálni, vagy baktatni, kéntelenittetnek vagy fa-vágókká, vagy Udvari bolondokká lenni (1786 Szacsvay Sándor ford. 7301006, 41) | A hangászkar [a kórushoz] hasonlólag sokat baktatott (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 77) | Lázár András uram, kivált gyertyavilágnál csak baktatva tudott olvasni (1866 Szathmáry Károly C3858, 22).

ÖU: be~, el~, fel~, haza~, ki~, végig~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

baktat tárgyatlan ige 5a8
1. (átv is)
〈ember (járművel) v. állat〉 (másoktól elmaradva,) lassú, nehézkes mozgással megy, halad, ill. így tart vhova v. jön vhonnan
No te lusta Ürü, hátra mért maradtál? Te ennek elötte elöre baktattál
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
most pedig mikor nemzeti tudományosság diszlik és uralkodik, mi igen hátul baktatunk
(1835 Vajda Péter)
A ló baktat lehorgasztott orral, mintha a föld illatát iszogatná
(1905 Petelei István)
sír felé baktató aggastyánt
(1931 Sárközi György)
A hosszú sor végén, a lakókocsik és a felszereléseket cipelő autók után egy rozzant kis teherautó baktatott
(1964 Lázár Ervin)
Fütyürészve, elgondolkodón baktatok a szállásom felé
(1988 Lengyel Péter)
2. (rég)
(fel)olvasásban, zenemű előadásában〉 (sokat) hibázik, akadozik, ill. így ad elő
Papok, a’ kik egyebet nem tudnak, hanem tsak a’ magok Miséjeket imigy amugy ſillabizálni, vagy baktatni, kéntelenittetnek vagy fa-vágókká, vagy Udvari bolondokká lenni
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
A hangászkar [a kórushoz] hasonlólag sokat baktatott
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
Lázár András uram, kivált gyertyavilágnál csak baktatva tudott olvasni
(1866 Szathmáry Károly)
ÖU: bebaktat, elbaktat, felbaktat, hazabaktat, kibaktat, végigbaktat
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások