balláda (6A) l. ballada

ballada fn 6A  ballád (rég) , balláda (rég) , balláde (rég)

1. (Tud is) ’〈népköltészetben, ill. népzenében:〉(tragikusan végződő) egyéni konfliktust megjelenítő, párbeszédekre és monológokra épülő, tömör, gyakr. szaggatott, (strófa)ismétléses szerkezetű(, dallammal előadott) alkotás, ill. ennek műfaja’ ❖ Shakspeare’ [!] majd minden drámáinak tárgya vagy a’ történetekből, vagy regényekből ’s balladákból van véve (1837 Vörösmarty Mihály 8524426, 14) | Percy ó-angol balladáinak 1765. megjelent s a népköltészet méltánylatában korszakot alkotó gyüjteménye (1896 PallasLex. CD02) | A legtöbb európai népnek egyetlen igazi, hagyományos énekelt-verses elbeszélő műfaja van, ez a ballada (1988 Magyar néprajz CD47) | Bárdosi Ildikó énekelni kezdi a moldvai, mezőségi, Kis-Küküllő menti régi stílusú balladákat (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Irodt) ’a 18. század végén megjelentetett népballada-gyűjtemények hatására a 19. század elején kialakult, tartalmi és formai tekintetben azokat követő, epikai, lírai és drámai elemeket ötvöző, kül. a romantikus irodalomban népszerű költői műfaj, ill. ilyen műfajú alkotás’ ❖ Ismered e [Goethe] Románczait és Balládjait? (1811 Kazinczy Ferenc C2561, 430) | a’ sok nyomorúlt Epigramma, Balláde, Romanze (1817 Domby Márton C1318, 48) | a legsikerültebb balladákat s balladaféléket azon költők írják, kik főleg a népköltészet hagyományain növekednek (1865 Greguss Ágost 8163004, 86) | A népdalon kívül még egy új műfaj tűnik fel az Aurora körének költői termésében a húszas évek végén: a balladaszerű verses elbeszélés, vagy ahogy akkor nevezték, a „balláda” (1965 A magyar irodalom története CD53) | Arany a maga esztétikájában megfogalmazta, s valahogy ehhez idomulva Greguss a sokat emlegetett formulát áthagyományozta: a ballada „tragédia dalban elbeszélve” (1987–1988 Barta János¹ 2019008, 669).

2. (műalkotások címében is) (Zene) ’〈kül. a romantikus zenében:〉 drámai hangvételű, elbeszélő jellegű (vokális-)hangszeres zenemű, ill. ennek műfaja’ ❖ Chopin „balladája” kivételével a hangversenyző mind saját szerzeményeit játszta (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Weiner: Ballada klarinétra és zongorára (1912 Berény Róbert CD10) | Ballada […] epikus jellegű zenei formát jelent (1930 ZeneiLex. CD49) | [A műfaj] énekhangra írott változatai közül F. [= Franz] Schubert és C. [= Carl] Loewe zongorakíséretes balladái […], valamint R. [= Richard] Wagner és M. [= Mogyeszt] Muszorgszkij operai balladái váltak ismertté (1994 MagyarNagyLex. C5816, 122).

3. (Zene) ’〈a dzsessz-, ill. a szórakoztató zenében:〉 lassú, lírai (vokális-)hangszeres darab, ill. ennek műfaja’ ❖ a sanzon, a ballada nem keverhető keményebb zene közé (1980 Pogány Imre 2054036, 450) | [a Presser Gábor által írt] balladákban a tradicionális jazz, a dalok karakteréhez illeszkedő blues és az angolszász popzene igényesebb vonulatának elemei […] is fellelhetők (1994 Magyar Hírlap CD09) | ritmuscentrikus keményrock, lírai ballada […] egyaránt megszólaltatható akusztikus változatban (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. (gyakr. birtokszóként, műalkotások címében) ’vmely személy v. jelenség tragikus, megrendítő helyzete, története’ ❖ Szegényember balladája (1924 József Attila CD01) | [Kilyén Ilka] dokumentumokból, imákból, levelekből, dalokból szőve páratlan műsort alkotott: balladát a csángó sorsról (1992 Medgyessy Éva 2020024, 94).

5. (Zene) ’előénekes és a refrént éneklő kórus által es. hangszeres kísérettel (tánchoz) előadott középkori dal, ill. az ebből kialakult, kül. a késő középkorban népszerű, kötött versképlethez igazodó többszólamú dal(forma)’ ❖ Az abszolut zenei formák mellé még a szózenei formák is csatlakoznak, […] a cavatina, romance, ballada, cantate stb., melyek összesítéséből aztán a legmagasabb szózenei műforma: az opera nőtt ki (1897 PallasLex. CD02) | [a 14. században kibontakozó szabadabb stílus, az ún. ars nova mesterei] előszeretettel művelik a balladát hangszeres közjátékokkal (1930 ZeneiLex. CD49) | [Guillaume de Machaut] rondeaui, balladái, virelai-i [= refrénes dalai] a melódiavezetés és ritmus újszerű könnyedségét és szárnyalását mutatják (1931 ZeneiLex. CD49).

5a. (Irodt) ’ebből önállósodott, kül. a francia és angol költészetben a 20. századig haszn., három 7–10 v. 12 soros versszakból (és egy rövidebb, 4–8 soros ajánlásból) álló, jambikus lüktetésű refrénes vers, ill. ennek műformája’ ❖ [Guillaume de Machaut] uj egyéni stilt visz a költészetbe; neki köszönhető, hogy virágzásnak indul a ballada, a királydal, a rondeau, a tizenkét szótagu lai (1894 PallasLex. CD02) | Villon balladájának híres, szállóigévé lett sorát idézzük: „Hová lett a tavalyi hó?” (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 54) | „az utolsó trubadúr”, az éltes Charles d’Orléans herceg, kastélyában, Blois-ban, balladákkal, rondókkal, költői versenyekkel szórakozott (1957 Gyergyai Albert 9202010, 12).

Ö: betyár-, mű~, nép~, víg~.

Sz: balladisztikus.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. balett, ~; ÉKsz.; IdSz.