bálványfa fn 6A

1. (Növ is) ’akár 25 méter magasra megnövő, sárgászöld fürtvirágzatú, a természetes vegetációban özöngyomként terjedő, igénytelensége és gyors növekedése miatt városi környezetben utcai sorfának ültetett fa, ill. e növények faja, az ún. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)’ ❖ [a Gazdasági Tudósítások folyó évi második] füzete megjelent. Tartalma következő: Értekezések […] XXI. Bálványfáról (Bartosságh József) (1841 Pesti Hírlap CD61) | [az Alföldön] találhatni némely helyeken már jól sikerűlt tölgyerdősítést s nem egy helytt láthatni a bálványfát is hosszú szárnyas leveleivel (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Az udvaron álló bálványfa lombja elér a tetőig (1912 Malonyay Dezső CD07) | bálványfa Ailanthus altissima (1965 Magyar növénynevek szótára C5201, 26) | Az elemzések tapasztalatai szerint a köznyelvben gyakran ecetfának nevezett bálványfa, valamint a nyugati ostorfa a legalkalmazkodóbbak, szinte károsodás nélkül képesek elviselni a városi ártalmakat (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ sátoros bálványfa, (Ailantus glandulosa Desf., sátoros felleng Diószegieknél) (1893 PallasLex. CD02) | Bálványfa, Ailanthus Desf. (növ.), a Simarubaceae család génusza (1911 RévaiNagyLex. C5698, 524) | bálványfa Ailanthus (1998 Növényneveink C6120, 41).

2. (rég) ’vmely vallási közösség által kultikus tiszteletben részesített fafajta’ ❖ A babérfát [a görögök] régebben bálványfának tekintették s Apollónak szentelték (1893 PallasLex. CD02) | [Az ún. himalájai cédrus] a hinduk bálványfája (1893 PallasLex. CD02).

3. (/Népr) ’fából ácsolt építménynek v. szerkezetnek, pl. háznak, kapunak, malomnak (leg)vastag(abb), rendsz. függőleges helyzetű gerendája’ ❖ Sorompó szokott lenni a’ nagy Városok’ elkapuin, melly egy bálvány-fán több keresztl-vésett hegyes karókkal fel-készíttetik (1801 Perecsényi Nagy László C3474, 114) | Száz vérző kéz követ kőhöz ragaszt, Bálvány-fákat vonszol s egymásba ró (1863 Tompa Mihály 8484052, 245) | Ha [a házikóról] a tetőt ledobjuk s a földbe ásott bálványfákat kiássuk, készen van a tutaj, mert azon bálványfákra már föl vannak szegezve a gerendák és deszkák (1901 Eötvös Károly C1613, 86) | bálványfájának tanúsága szerint [a tiprómalom] 1805-ben készült (1991 Magyar néprajz CD47).

4. (rég) ’felül gömbölyűre faragott, emberalakra emlékeztető fejfa’ ❖ Nem is tudná azt meg senki, hogy ki fekszik ottan, ha egy sirnyomnyira onnan egy másik elsimult halom előtt egy rozzant bálványfa nem állna (1858 Vasárnapi Újság CD56).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bálványfa főnév 6A
1. (Növ is)
akár 25 méter magasra megnövő, sárgászöld fürtvirágzatú, a természetes vegetációban özöngyomként terjedő, igénytelensége és gyors növekedése miatt városi környezetben utcai sorfának ültetett fa, ill. e növények faja, az ún. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)
[a Gazdasági Tudósítások folyó évi második] füzete megjelent. Tartalma következő: Értekezések […] XXI. Bálványfáról (Bartosságh József)
(1841 Pesti Hírlap)
[az Alföldön] találhatni némely helyeken már jól sikerűlt tölgyerdősítést s nem egy helytt láthatni a bálványfát is hosszú szárnyas leveleivel
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Az udvaron álló bálványfa lombja elér a tetőig
(1912 Malonyay Dezső)
bálványfa Ailanthus altissima
(1965 Magyar növénynevek szótára)
Az elemzések tapasztalatai szerint a köznyelvben gyakran ecetfának nevezett bálványfa, valamint a nyugati ostorfa a legalkalmazkodóbbak, szinte károsodás nélkül képesek elviselni a városi ártalmakat
(1995 Magyar Hírlap)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
sátoros bálványfa, (Ailantus glandulosa Desf.Desfontaines, sátoros felleng Diószegieknél)
(1893 PallasLex.)
Bálványfa, Ailanthus Desf.Desfontaines (növ.növény), a Simarubaceae család génusza
(1911 RévaiNagyLex.)
bálványfa Ailanthus
(1998 Növényneveink)
2. (rég)
vmely vallási közösség által kultikus tiszteletben részesített fafajta
A babérfát [a görögök] régebben bálványfának tekintették s Apollónak szentelték
(1893 PallasLex.)
[Az ún. himalájai cédrus] a hinduk bálványfája
(1893 PallasLex.)
3. (/Népr)
fából ácsolt építménynek v. szerkezetnek, pl. háznak, kapunak, malomnak (leg)vastag(abb), rendsz. függőleges helyzetű gerendája
Sorompó szokott lenni a’ nagy Városok’ elkapuin, melly egy bálvány-fán több keresztl-vésett hegyes karókkal fel-készíttetik
(1801 Perecsényi Nagy László)
Száz vérző kéz követ kőhöz ragaszt, Bálvány-fákat vonszol s egymásba ró
(1863 Tompa Mihály)
Ha [a házikóról] a tetőt ledobjuk s a földbe ásott bálványfákat kiássuk, készen van a tutaj, mert azon bálványfákra már föl vannak szegezve a gerendák és deszkák
(1901 Eötvös Károly)
bálványfájának tanúsága szerint [a tiprómalom] 1805-ben készült
(1991 Magyar néprajz)
4. (rég)
felül gömbölyűre faragott, emberalakra emlékeztető fejfa
Nem is tudná azt meg senki, hogy ki fekszik ottan, ha egy sirnyomnyira onnan egy másik elsimult halom előtt egy rozzant bálványfa nem állna
(1858 Vasárnapi Újság)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások