bandita fn 6A

1. (jelzőként is) (túlzó is) ’〈becsmérlésként is:〉(csoportban, szervezetten működő) gonosztevő, rabló(gyilkos), gengszter, ill. jogellenesen működő félkatonai alakulat, szabadcsapat bűnözői életmódot folytató, fosztogató, útonálló tagja’ ❖ az úton állo tolvajoknak (Bánditáknak) meg-gyözettetéseket, első kötelességeknek tartották (1792 Seelmann Károly ford. C3718, 434) | Felirat, határozat vagy manifestum, amit az országgyülés végez: a nemzet végezte, és azelőtt meg kell hajolni az egyesnek, különben hasonló volna azon banditákhoz, kik Nápolyban a nemzet és Európa népeinek közóhajtása ellen, a közjó ellen saját zsebükre zsoldért garázdálkodnak (1861 Vajda János 8503100, 378) | nem igen ohajtanám, hogy valami nagy városi bandita urak szenteljék fel (1883 Rózsaági Antal C3644, 27) | Ki volt ez a Rózsa Sándor? Egy hírhedett banditája az Alföldnek, ki tizenhét év óta folytonos rendőri üldözés alatt állt és sohasem fogathatott el (1887 Jókai Mór CD18) | [A harcsa] kilójáért 6 koronát kért a bandita – de én jól megmondtam neki a véleményemet – így aztán ideadta 5 kilencvenért (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 37) | párizsi automobilos banditák (1920 Fenyő Miksa CD10) | a lakótelepi fiatalkorú banditák láncaikkal szétverték a kiállított tárgyakat (1997 Lovas Gyula CD52).

2. (pejor) ’〈(vmely meghatározó személy körül szerveződő,) ideológiailag, politikailag ellenséges v. megbélyegzett csoportosulás tagjának becsmérlő megnevezéseként〉’ ❖ Felséged […] eddigelé senkinek nem adott többet mint Haynaunak 400 ezer forintot a magyar nemzetnek lesújtásáért és Jellasicsnak a horvát nemzet meggyilkolásáért szinte [= szintén] csak 400 ezer forintot, ami 5-tel számitva 20 ezer (frt.) évenkinti rente, mi meg kell vallani, a két jeles szereplőknek dicséretére, oly „billig” [= olcsó] volt, olcsóbb nemzeti banditákat senki nem lehetett volna képes kialkudni (1857 Széchenyi István minden írása CD1501) | Polonyi Géza: A banditákhoz akar beszélni? (Zaj. Fölkiáltások a jobboldalon: Mi is meghallgattuk Apponyit! Folytonos nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Az elnök ismételten csenget.) (1904 Budapesti Hírlap dec. 16. C4692, 5) | E házakból vittek el nyilas banditák a legnagyobb számban december folyamán csoportokat, egész családokat, nőket, gyermekeket, akiket a Dunaparton meggyilkoltak (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (biz, kissé tréf) ’rendszeresen rosszalkodó, eleven, rakoncátlan (fiú)gyermek, rosszaság’ ❖ [az irkák] lapjait ették a kis banditák (1893 Sebők Zsigmond C3717, 146).

ÖE: ~csoport, ~főnök, ~támadás.

Sz: banditai.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

bandita főnév 6A
1. (jelzőként is) (túlzó is)
〈becsmérlésként is:〉 (csoportban, szervezetten működő) gonosztevő, rabló(gyilkos), gengszter, ill. jogellenesen működő félkatonai alakulat, szabadcsapat bűnözői életmódot folytató, fosztogató, útonálló tagja
az úton állo tolvajoknak (Bánditáknak) meg-gyözettetéseket, első kötelességeknek tartották
(1792 Seelmann Károly ford.)
Felirat, határozat vagy manifestum, amit az országgyülés végez: a nemzet végezte, és azelőtt meg kell hajolni az egyesnek, különben hasonló volna azon banditákhoz, kik Nápolyban a nemzet és Európa népeinek közóhajtása ellen, a közjó ellen saját zsebükre zsoldért garázdálkodnak
(1861 Vajda János)
nem igen ohajtanám, hogy valami nagy városi bandita urak szenteljék fel
(1883 Rózsaági Antal)
Ki volt ez a Rózsa Sándor? Egy hírhedett banditája az Alföldnek, ki tizenhét év óta folytonos rendőri üldözés alatt állt és sohasem fogathatott el
(1887 Jókai Mór)
[A harcsa] kilójáért 6 koronát kért a bandita – de én jól megmondtam neki a véleményemet – így aztán ideadta 5 kilencvenért
(1917 Herczeg Ferenc)
párizsi automobilos banditák
(1920 Fenyő Miksa)
a lakótelepi fiatalkorú banditák láncaikkal szétverték a kiállított tárgyakat
(1997 Lovas Gyula)
2. (pejor)
(vmely meghatározó személy körül szerveződő,) ideológiailag, politikailag ellenséges v. megbélyegzett csoportosulás tagjának becsmérlő megnevezéseként〉
Felséged […] eddigelé senkinek nem adott többet mint Haynaunak 400 ezer forintot a magyar nemzetnek lesújtásáért és Jellasicsnak a horvát nemzet meggyilkolásáért szinte [= szintén] csak 400 ezer forintot, ami 5-tel számitva 20 ezer (frt.forint) évenkinti rente, mi meg kell vallani, a két jeles szereplőknek dicséretére, oly „billig” [= olcsó] volt, olcsóbb nemzeti banditákat senki nem lehetett volna képes kialkudni
(1857 Széchenyi István minden írása)
Polonyi Géza: A banditákhoz akar beszélni? (Zaj. Fölkiáltások a jobboldalon: Mi is meghallgattuk Apponyit! Folytonos nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Az elnök ismételten csenget.)
(1904 Budapesti Hírlap dec. 16.)
E házakból vittek el nyilas banditák a legnagyobb számban december folyamán csoportokat, egész családokat, nőket, gyermekeket, akiket a Dunaparton meggyilkoltak
(1996 Magyar Hírlap)
3. (biz, kissé tréf)
rendszeresen rosszalkodó, eleven, rakoncátlan (fiú)gyermek, rosszaság
[az irkák] lapjait ették a kis banditák
(1893 Sebők Zsigmond)
ÖE: banditacsoport, banditafőnök, banditatámadás
Sz: banditai
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások