bár² partikula és ksz 0 

I. partikula

1. (rég) ’〈megengedés, ráhagyás, belenyugvás kif-ére:〉 akár’ ❖ vallyon olly termetes Embereket közöttök lehetne-é találni, mint az én katonáim? és légyen bár hogy ſokan vólnának ollyak: hát azok mindjárt alkalmatoſak-é? (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. 7098002, 3) | Már, ha úgy van, ám, jerünk bár (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 369) | Goethe vagy Dante vagy Arany János bár a világ legremekebb beszélőjének ajkával szóljon hozzá (1908 Ignotus CD10) | [Erdős Pál] barátai gyakran mondogatták, ha találkozni akarsz vele, elég egy helyben maradnod, s lehetsz bár a világ távoli pontján, ő biztosan odaér valamikor (1998 Természet Világa CD50).

2. (rég) ’〈annak kiemelésére, ami szükséges lehet vmihez, ami feltétele vminek〉’ ❖ ha ez áldásért bár legnagyobb kincsünket, honosink rokonszenvét kellene is […] áruba bocsátnunk (1846 Széchenyi István CD1501) | Fegyvert kell előteremteni, bár a pokolbul is (1848 Március Tizenötödike C3027, 648) | Mondd, mit tegyek érted? megvivok magával Bár a pokolbéli ördögök hadával! (1883 Vajda János CD01).

3. ’〈óhajtás kif-ére:〉 jó lenne, ha…; bárcsak’ ❖ bár a’ maga kebelébe tekintene! és maga rühes lévén máſokat ne kefélne! (1773 Vajda Sámuel 7365002, 115) | bár mindenkor ſz lenne! (1805 Kis János¹ ford. 8240032, 16) | Oh bár ne volnék védtelen kitéve A vaksors bőszült üldözésinek! (1886 Radó Antal ford.–Leopardi 8383007, 139) | Bár az enyém volna ez a kép! (1937 Zilahy Lajos 9799002, 82).

4. (gyakr. a csak nyomatékosító szóval) ’legalább, akár csak’ ❖ Szeretnék tſak bár egy réſzt tanulni tled, Hogy nagy ditséretet mondhatnék felled (1776 Kónyi János ford.–Gellert 7190018, 22) | Isten bizonyságom, hogy tisztán szeretem, s csak azon esedezem, nyújtson bár csak egy szócskával reményt, akar-e Stanczika enyém lenni? (1824 Fáy András¹ 8139001, 311) | Már csak lehetetlen, hogy ne volna kegyeteknél bár egyetlen egy ház, a hol az estvéjét eltölthetné az ember? (1877 Brassai Sámuel ford.–Szollogub C1185, 8) | Mit gondolsz? Megfordult-e bár egyetlen egyszer is tunya agyvelőmben, hogy létem biztosabb megalapozásáért valamit tennem kellene? (1936 Tabéry Géza 9692002, 160) | Kísérelnétek meg bár csak egyszer is a régi mitológiát együtt szemlélni Spinozával […] – bizony, merő új fényben tündöklettel jelenne meg minden a szemetek előtt (1980 Tandori Dezső ford.–Schlegel 9703053, 363).

II. ksz

1. (megengedő mellékmondatban) ’ámbár, jóllehet, noha¹’ ❖ Bár rövid is neve most feleségünknek, Eleget nem tészünk kötelességünknek (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 53) | Az igaz, most jobb az állapotom, Bár a legjobbnak ezt sem mondhatom (1844 Petőfi Sándor C3506, 152) | a nábob, bár a természeténél fogva lassú és nehézkes, mégis erre az egy napra bizonyos fürgeséget erőszakolt magára (1895 Mikszáth Kálmán CD04) | Szűnj hát, szép kandi lány, kérdést kérdésre tenni S bár hangod édes és bár hangod szép: ne szólj! (1923 Babits Mihály ford.–Baudelaire 9014151, 67) | Az anyós látta, nehézkes az ügy, bár kimondom, hogy elmegyek, de nem öltözködök, csak ülök (1982 Géczi János 1058001, 292).

2. (sokhelyű ksz-ként) ’〈Több választási lehetőség megengedésének kif-ére.〉’

2a. (mondatrészek kapcsolására megengedő jelentéstartalommal) (kissé rég, vál) ’vagy…, vagy…; akár’ ❖ az Armáda mindjárt ütközetben áll, ha bár balra bár jóbbra fordittatom (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 76) | bár virágzás bár tengés bár élet bár halál fajtánknak sorsa, én ettül kiváltságilag elkülönözve, ha éden nyilnék is előttem, semmiben lenni nem kivánok (1844 Széchenyi István CD1501) | így jár mindaz az ember aki bár szenvedelemtől, bár ösztöntől indítva bántja az énekes madarat (1910 Cholnoky Viktor CD10) | [Erdély] öntudatos kis világ volt és marad, – akár független fejedelemség, akár része egy nagyobb országnak, áldja bár, verje bár sors keze (1940 Teleki Pál CD22).

2b. (megengedő mellékmondatok kapcsolására) (irod) ’ha… (is), ha… (is); akár’ ❖ Bár menjek nagyvilág fényes piacára, Bár tekintsek szépek tündér-csoportjára, Ámbár nézzek udvar szédít polcára, Nem találok sohult Prónay Évára (1776 Barcsay Ábrahám 7019028, 58) | Mint egy égre nőtt vadas bércz Űl a’ bánat lelkemen, Bár szaladjak, bár pihenjek, Súlya ott nyom szűntelen (1825 Vörösmarty Mihály 8524160, 288) | Illatját elszáradt virágnak, Bár napra vidd, bár vízbe mártsad, Mi adja vissza? (1889 Reviczky Gyula 8392078, 115) | Tengerész, bár mély a tenger, tengerész, bár sós a hab, tengerész, te bátor ember, tengerész, ne hagyd magad! (1981 Elbert János ford.–Bulgakov 9121004, 38).

3. (megszorító ellentétes viszonyban, mondatrészek kapcsolásakor) ’〈az első mondatrészhez kapcsolva a fonák oksági viszony kif-ére〉’ ❖ a nevelés bár lassúbb, de legbiztosabb eszköze minden javításnak (1832 Fáy András¹ 8139007, 114) | bár igazságosan, mégis irtóztatóan kellett kicsapongásáért lakolni (1863 Lauka Gusztáv 8343008, 56) | gyenge bár, de néma nem vagyok (1920 Babits Mihály CD10) | bár barátságos, de hivatalos labdarúgó-mérkőzés (1973 Balla László 1010003, 11) | A falusi tanító valamikor lámpás volt, fáklya, a nemzet bár szegény, de tisztelettől övezett napszámosa (1988 Beke Kata 1012003, 249).

3a. (megszorító ellentétes viszonyban, mondatrészek kapcsolására) ’ám, de, mégis’ ❖ Gyakran, bár nem elég gyakran, lerándul Budapestre (1880 Mikszáth Kálmán 8312096, 146) | Az ily merész célkitűzés biztos, bár egyéni tájékoztatót, egyenes, bár egyvonalú perspektivákat ígér (1934 Gyergyai Albert CD10).

Ö: ám~.

Vö. CzF. bár², bár³; ÉrtSz. bár²; TESz. bár²; ÉKsz. bár²; SzT.; ÚMTsz.