bárd¹ fn 3A1

’fa durva megmunkálására, ill. hús v. csont (fel)darabolására haszn. rövid nyelű, széles, egyenes pengéjű vágószerszám’ ❖ a megélemedett cserfának a héját pennacillussal [= tollvágó kés] le nem lehet faragni: hanem bárddal vagy fejszével szükség eztet véghez vinni (1788 Gvadányi József C1936, 74) | nem is ellenség fegyvere, hanem a mészáros bárdja vet véget éltednek [ti. a harci lóénak] (1864 Petheő Dénes 8365005, 286) | Édes apám már a bárddal csapkodta a fát. Szántalpat készített (1932 Móricz Zsigmond 9462022, 23) | megjelenik a gazda a nagykéssel meg a húsdaraboló bárddal (1963 Rubin Szilárd 9578001, 53) | Mesterember keze faragta ki bárddal [Krisztus keresztjét] (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

a. (Tört is) ’a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd’ ❖ El-intézi elöbb öket a’ poklokra, Kit hegyes dárdára, kit lapos kardokra, Nyilra egynehányat, a’ többit bárdokra (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 197) | [Botond] délcegen megy bárdjával az érckapu ellen, hogy erejét megmutassa (1860 Arany János 8014013, 271) | Pannonia békés lakosai egyre gyakrabban látják a gyalogos frankokat és lovas gótokat bőrrel bevont fémpajzs mögött, bőrsapkában, nyárssal, íjjal és a bárddal (1940 Németh László² 9485011, 67) | Szent László fegyvere a bárd, a kuné a görbe szablya (1985 László Gyula¹ 2007011, 334).

b. ’hóhérbárd’ ❖ a’ Tyrannok, bár Istenfiaknak Neveztetének, bárd alá jutának (1814–1815 Berzsenyi Dániel 8054108, 129) | ketreczben vivék a bitófa elé, hogy […] azután üssék el tompa bárddal [nyakát] (1858 Kemény Zsigmond 8235014, 83) | A hóhér felemeli a bárdot (1972 Csoóri Sándor 9090027, 79) | még Claudius korában is bárddal végezték ki […] azt, aki a római polgárjoggal illetéktelenül élt (1997 Szabó Béla CD17).

Ö: ács-, csata~, hentes~, hóhér~.

ÖU: hadi~.

ÖE: ~csapás, ~ütés.

Vö. CzF. bárd¹; ÉrtSz. bárd¹; SzólKm.; TESz. bárd¹; ÉKsz. bárd¹; SzT.; ÚMTsz.

bárd¹ főnév 3A1
fa durva megmunkálására, ill. hús v. csont (fel)darabolására haszn. rövid nyelű, széles, egyenes pengéjű vágószerszám
a megélemedett cserfának a héját pennacillussal [= tollvágó kés] le nem lehet faragni: hanem bárddal vagy fejszével szükség eztet véghez vinni
(1788 Gvadányi József)
nem is ellenség fegyvere, hanem a mészáros bárdja vet véget éltednek [ti. a harci lóénak]
(1864 Petheő Dénes)
Édes apám már a bárddal csapkodta a fát. Szántalpat készített
(1932 Móricz Zsigmond)
megjelenik a gazda a nagykéssel meg a húsdaraboló bárddal
(1963 Rubin Szilárd)
Mesterember keze faragta ki bárddal [Krisztus keresztjét]
(1996 Katolikus Biblia ford.)
a. (Tört is)
a középkorban haszn. rövid nyelű harci szekerce; csatabárd
El-intézi elöbb öket a’ poklokra, Kit hegyes dárdára, kit lapos kardokra, Nyilra egynehányat, a’ többit bárdokra
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
[Botond] délcegen megy bárdjával az érckapu ellen, hogy erejét megmutassa
(1860 Arany János)
Pannonia békés lakosai egyre gyakrabban látják a gyalogos frankokat és lovas gótokat bőrrel bevont fémpajzs mögött, bőrsapkában, nyárssal, íjjal és a bárddal
(1940 Németh László²)
Szent László fegyvere a bárd, a kuné a görbe szablya
(1985 László Gyula¹)
b.
a’ Tyrannok, bár Istenfiaknak Neveztetének, bárd alá jutának
(1814–1815 Berzsenyi Dániel)
ketreczben vivék a bitófa elé, hogy […] azután üssék el tompa bárddal [nyakát]
(1858 Kemény Zsigmond)
A hóhér felemeli a bárdot
(1972 Csoóri Sándor)
még Claudius korában is bárddal végezték ki […] azt, aki a római polgárjoggal illetéktelenül élt
(1997 Szabó Béla)
ÖU: hadibárd
ÖE: bárdcsapás, bárdütés
Vö. CzF. bárd¹; ÉrtSz. bárd¹; SzólKm.; TESz. bárd¹; ÉKsz. bárd¹; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások