ágrólszakadt mn és fn
I. mn 12A
1. ’elhanyagolt külsejű, toprongyos’ ❖ Emlékezz’ mi voltál […] Ágról szakadt fiúhoz Hasonlóbb mint királyhoz, vad tanyák’ Szennyébe mártva, piszkos és kopott (1844 Vörösmarty Mihály 8524413, 182) | ágrólszakadt külsejével mindenki garabonciás diáknak tartotta volna; ruhái megtépve, arca, kezei összekarcolva a tövistől, […] fénymázos cipőinek orra a talpától elválva (1881 Jókai Mór CD18) | Hadarva beszélgettek egymással, [az asszonyok] közben lesték azt a sáros, ágrólszakadt fiatalembert, aki a temető kerítése mellett kőről kőre ugrálva közeledett (1978 Bodor Ádám 1020012, 8).
2. ’nincstelen, vagyontalan, szegény’ ❖ Egy ágrólszakadt siheder, Kit a balsors meghordoza (1847 Petőfi Sándor CD01) | Ő jó volt nekem, mikor még csak ágrólszakadt grófocska volt és éhesen szaglálta a pénzemet (1907 Ambrus Zoltán C0596, 177) | Czuczor Gergely, első nagy szótárunk szerkesztője, egy ágrólszakadt földmíves fia, akit halálra ítéltek, mert a népért és a nyelvéért szállt síkra aztán kegyelmet kapott és hat évig ülte a császári börtönöket (1926 Kosztolányi Dezső 9359110, 84).
3. (ritk) ’hontalan, ismeretlen jöttment’ ❖ A’ holtakról jót vagy semmit! Azaz ha jót nem lehet: hallgass; de ez nem azt teszi, hogy akármelly ágról szakadt gazemberre csillagokat ragasszunk, ha felfordult (1848 Életképek C0107, 304) | apám nem indult el. […] Nem lett országutak szerencsétlen, hazátlan ágrólszakadt vándora (1972 Bartalis János 9035029, 145).
II. fn 2A1
1. ’szegényes, rongyos öltözetű, koldus külsejű személy’ ❖ ollyan rongyos a’ ruhájok mint az ágról szakadtnak (1793 Bécsi Magyar Merkurius C0342, 956) | Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak hogy mezítláb nem járok, De több becsületem van mégis, mint nektek, Cifra uraságok (1849 Petőfi Sándor 8366442, 237) | olyan szegényeket, olyan rongyosakat, olyan folt-hátán-foltba bújt ágrólszakadtakat lehet itt látni, lépten-nyomon, hogy az ember megáll és utánuk bámul (1933 Nagy Lajos 9472016, 41) | [Mednyánszkyt] Csontváryhoz fogható kiszakadási törekvés vezette el a nyomorultak, ágrólszakadtak világába (1993 A magyarság kézikönyve CD06).
2. (ritk) ’otthontalan, hazátlan ember’ ❖ Te mint egy Ágról szakadt, név nélkül, idegen A’ nagy világon, úgy vagy itt közöttünk, Mint ismeretlen magból kelt növény (1838 Vörösmarty Mihály 8524405, 234) | Egy azon ágrólszakadtak közől, kinek se országa, se hazája (1856 Beöthy László¹ C1002, 58).
Vö. CzF. ág; ÉrtSz.; ÉKsz.