barkóca fn 6A

1. (Növ is) ’Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos, 15-20 méter magas, kerekded koronájú, fehér bugavirágzatú, karéjos levelű fa, amelynek tojásdad alakú, fehéren pettyezett, ehető barna termése van, ill. e növények faja (Sorbus torminalis); barkócaberkenye’ ❖ Barkótza Galagonya […] C. [= Crataegus] torminalis […]. (Barkótza) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 297) | a gyertyán- és égerfa, a piros bogyóju boróka, a veres gyűrű, kökény, mogyoró és barkóca stb. mellett magában Fiuméban a platán, hárs és juhar, a fenyő és babér, s a kertekben a délszaki növényvilág gazdag flórája pompázik (1913 RévaiNagyLex. C5703, 552) | Sorbus torminalis Barkóca (1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső C6410, 1009).

2. ’A barkócaberkenye vmely része.’

2a. (rég, ritk) ’e fa termése’ ❖ Leg-nagyobb melegbe, ſzélbe, epret ſzedett ſzámotzát A’ nyájjal nyúgodván délbe, rám rázta a’ Barkótzát Fldi-mogyorót, tsitsókát (1788 Ravazdy András 7276002, 271).

2b. ’e fa kemény, vörösesbarna színű faanyaga’ ❖ [A kocsi] rúdja sikárlott barkócza, ’s símított csont benne az űlés (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 16) | A palóc juhászok berkenyefából, barkócából faragták a legjobb botokat (1999 Magyar néprajz CD47).

3. (rég, Növ) ’〈az ún. házi berkenye fajba (Sorbus domestica) tartozó, Dél-Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos, fehér bugavirágzatú, fanyar gyümölcsű fa megnevezéseként〉’ ❖ Sorbus domeſtica. Hung. Barkótza; Süvöltin körtvély (1780 Benkő József C0290, 374) | fojtós Berekenye […] (S. [= Sorbus] domestica) fája nagy: levélkéi fogasok, alól fejér molyhosok […]. (süvöltinkörtvély, Berekenye, Barkótza) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 298).

ÖE: ~galagonya.

Vö. CzF. barkócza¹; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. barkóca¹, barkóca²

barkóca főnév 6A
1. (Növ is)
Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos, 15-20 méter magas, kerekded koronájú, fehér bugavirágzatú, karéjos levelű fa, amelynek tojásdad alakú, fehéren pettyezett, ehető barna termése van, ill. e növények faja (Sorbus torminalis); barkócaberkenye
Barkótza Galagonya […] C. [= Crataegus] torminalis […]. (Barkótza)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
a gyertyán- és égerfa, a piros bogyóju boróka, a veres gyűrű, kökény, mogyoró és barkóca stb.s a többi mellett magában Fiuméban a platán, hárs és juhar, a fenyő és babér, s a kertekben a délszaki növényvilág gazdag flórája pompázik
(1913 RévaiNagyLex.)
Sorbus torminalis Barkóca
(1951 Jávorka Sándor–Soó Rezső)
2.
A barkócaberkenye vmely része.
2a. (rég, ritk)
e fa termése
Leg-nagyobb melegbe, ſzélbe, epret ſzedett ſzámotzát A’ nyájjal nyúgodván délbe, rám rázta a’ Barkótzát Fldi-mogyorót, tsitsókát
(1788 Ravazdy András)
2b.
e fa kemény, vörösesbarna színű faanyaga
[A kocsi] rúdja sikárlott barkócza, ’s símított csont benne az űlés
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
A palóc juhászok berkenyefából, barkócából faragták a legjobb botokat
(1999 Magyar néprajz)
3. (rég, Növ)
〈az ún. házi berkenye fajba (Sorbus domestica) tartozó, Dél-Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos, fehér bugavirágzatú, fanyar gyümölcsű fa megnevezéseként〉
Sorbus domeſtica. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Barkótza; Süvöltin körtvély
(1780 Benkő József)
fojtós Berekenye […] (S. [= Sorbus] domestica) fája nagy: levélkéi fogasok, alól fejér molyhosok […]. (süvöltinkörtvély, Berekenye, Barkótza)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
ÖE: barkócagalagonya
Vö. CzF. barkócza¹; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. barkóca¹, barkóca²

Beállítások