barnít ts ige 4a4
1. ’barna színűre fest’ ❖ Barnít, bräunen (1844 Kiss Mihály C2706, 10) | Naponta füröszthetők a gyermekek e [gyógyhatású] diófalevél-főzetben s bár a bőrt kissé barnítja, ez csakhamar elmúlik ismét (1885 Wohl Janka 8529001, 64) | [a nőknek a fodrászatban] vágták a hajukat, bodorították a fürtjeiket, fiatalították, szőkítették és barnították őket (1956 Illés Endre 2005061, 654) | [a férfi tekintete] lefelé tart, enyhén barnított szemüvege mögül a nőt pásztázza (1997 Magyar Hírlap CD09).
1a. (ritk) ’barna színnel tarkít vmit’ ❖ dolomit és mészkő-rétegekből álló s helyenként sikér erdei televénynyel barnított agyagos talajú fensík (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Szántó barnítja távolabb a zöldet (1903 Babits Mihály CD01).
2. ’〈világos(abb) színt, ill. ilyen alapszínű anyagot, dolgot〉 sötétebb, barnás színezetűvé tesz, ill. olyannak láttat, mutat’ ❖ Barníttson a’ Plútó’ pokolbéli szeme (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 381) | Csehországban is mondták eleinte: a kőszéntüzelés büdös, és barnitja a fehérnemüket (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a képen] a világos háttér nagyon barnítja az arcszínt (1867 Jókai Mór CD18) | az idő által barnított kő (1884 Ipolyi Arnold 8197005, 433) | [a klubban a szivarok] sűrű füstjükkel barnították az arcokat (1925–1927 Krúdy Gyula CD54) | [a kovamoszatok] túlszaporodva barnítják a vizet (1995 Magyarország állatvilága CD14) | [Korniss Péter] nem archaizál, mint jó néhány társa: nem barnítja a képeit […]; őt a ma érdekli és a jelent fotózza (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. (tárgy n. is) ’〈(nap)fény bőrt, ill. vkit v. vmely testrészt〉 egészségesen barna árnyalatúvá tesz’ ❖ nem érte tet a’ hevesen süt nap’ barnító sugára (1828 Uránia C0421, 209) | naptól barnitott, viharvert katona (1899 Rákosi Viktor C3600, 60) | Arca pirospozsgás és naptól barnított (1941 Wass Albert 9786001, 94) | [Schiller Sárika, a posta melletti szolárium tulajdonosnője] ajánlotta Szabó úrnak a HM-ben, hogy vegyenek Mirage-okat, mert azok jobban barnítanak, sőt szőrtelenítenek is katapultálás közben (2000 Magyar Hírlap CD09).
3. (rég, irod) ’〈felhő eget〉 sötétté, komorrá tesz’ ❖ [Daphné halálával] az egész természet díszei menten Elváltoznak, az éj csendes nimfája világát Barnítják szomorú felhők, s a fák tele könnyel (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A’ morogó felhk az eget barnítják (1829 Uránia C0422, 197).
ÖU: át~, be~, le~, meg~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. barna; ÉKsz.