barnít ts ige 4a4

1. ’barna színűre fest’ ❖ Barnít, bräunen (1844 Kiss Mihály C2706, 10) | Naponta füröszthetők a gyermekek e [gyógyhatású] diófalevél-főzetben s bár a bőrt kissé barnítja, ez csakhamar elmúlik ismét (1885 Wohl Janka 8529001, 64) | [a nőknek a fodrászatban] vágták a hajukat, bodorították a fürtjeiket, fiatalították, szőkítették és barnították őket (1956 Illés Endre 2005061, 654) | [a férfi tekintete] lefelé tart, enyhén barnított szemüvege mögül a nőt pásztázza (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (ritk) ’barna színnel tarkít vmit’ ❖ dolomit és mészkő-rétegekből álló s helyenként sikér erdei televénynyel barnított agyagos talajú fensík (1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Szántó barnítja távolabb a zöldet (1903 Babits Mihály CD01).

2. ’〈világos(abb) színt, ill. ilyen alapszínű anyagot, dolgot〉 sötétebb, barnás színezetűvé tesz, ill. olyannak láttat, mutat’ ❖ Barníttson a’ Plútó’ pokolbéli szeme (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 381) | Csehországban is mondták eleinte: a kőszéntüzelés büdös, és barnitja a fehérnemüket (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [a képen] a világos háttér nagyon barnítja az arcszínt (1867 Jókai Mór CD18) | az idő által barnított(1884 Ipolyi Arnold 8197005, 433) | [a klubban a szivarok] sűrű füstjükkel barnították az arcokat (1925–1927 Krúdy Gyula CD54) | [a kovamoszatok] túlszaporodva barnítják a vizet (1995 Magyarország állatvilága CD14) | [Korniss Péter] nem archaizál, mint jó néhány társa: nem barnítja a képeit […]; őt a ma érdekli és a jelent fotózza (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (tárgy n. is) ’〈(nap)fény bőrt, ill. vkit v. vmely testrészt〉 egészségesen barna árnyalatúvá tesz’ ❖ nem érte tet a’ hevesen süt nap’ barnító sugára (1828 Uránia C0421, 209) | naptól barnitott, viharvert katona (1899 Rákosi Viktor C3600, 60) | Arca pirospozsgás és naptól barnított (1941 Wass Albert 9786001, 94) | [Schiller Sárika, a posta melletti szolárium tulajdonosnője] ajánlotta Szabó úrnak a HM-ben, hogy vegyenek Mirage-okat, mert azok jobban barnítanak, sőt szőrtelenítenek is katapultálás közben (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, irod) ’〈felhő eget〉 sötétté, komorrá tesz’ ❖ [Daphné halálával] az egész természet díszei menten Elváltoznak, az éj csendes nimfája világát Barnítják szomorú felhők, s a fák tele könnyel (1801 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A’ morogó felhk az eget barnítják (1829 Uránia C0422, 197).

ÖU: át~, be~, le~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. barna; ÉKsz.

barnít tárgyas ige 4a4
1.
barna színűre fest
Barnít, bräunen
(1844 Kiss Mihály)
Naponta füröszthetők a gyermekek e [gyógyhatású] diófalevél-főzetben s bár a bőrt kissé barnítja, ez csakhamar elmúlik ismét
(1885 Wohl Janka)
[a nőknek a fodrászatban] vágták a hajukat, bodorították a fürtjeiket, fiatalították, szőkítették és barnították őket
(1956 Illés Endre)
[a férfi tekintete] lefelé tart, enyhén barnított szemüvege mögül a nőt pásztázza
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (ritk)
barna színnel tarkít vmit
dolomit és mészkő-rétegekből álló s helyenként sikér erdei televénynyel barnított agyagos talajú fensík
(1896 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Szántó barnítja távolabb a zöldet
(1903 Babits Mihály)
2.
〈világos(abb) színt, ill. ilyen alapszínű anyagot, dolgot〉 sötétebb, barnás színezetűvé tesz, ill. olyannak láttat, mutat
Barníttson a’ Plútó’ pokolbéli szeme
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
Csehországban is mondták eleinte: a kőszéntüzelés büdös, és barnitja a fehérnemüket
(1854 Vasárnapi Újság)
[a képen] a világos háttér nagyon barnítja az arcszínt
(1867 Jókai Mór)
az idő által barnított
(1884 Ipolyi Arnold)
[a klubban a szivarok] sűrű füstjükkel barnították az arcokat
(1925–1927 Krúdy Gyula)
[a kovamoszatok] túlszaporodva barnítják a vizet
(1995 Magyarország állatvilága)
[Korniss Péter] nem archaizál, mint jó néhány társa: nem barnítja a képeit […]; őt a ma érdekli és a jelent fotózza
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (tárgy n. is)
(nap)fény bőrt, ill. vkit v. vmely testrészt〉 egészségesen barna árnyalatúvá tesz
nem érte tet a’ hevesen süt nap’ barnító sugára
(1828 Uránia)
naptól barnitott, viharvert katona
(1899 Rákosi Viktor)
Arca pirospozsgás és naptól barnított
(1941 Wass Albert)
[Schiller Sárika, a posta melletti szolárium tulajdonosnője] ajánlotta Szabó úrnak a HMHonvédelmi Minisztérium-ben, hogy vegyenek Mirage-okat, mert azok jobban barnítanak, sőt szőrtelenítenek is katapultálás közben
(2000 Magyar Hírlap)
3. (rég, irod)
〈felhő eget〉 sötétté, komorrá tesz
[Daphné halálával] az egész természet díszei menten Elváltoznak, az éj csendes nimfája világát Barnítják szomorú felhők, s a fák tele könnyel
(1801 Csokonai Vitéz Mihály)
A’ morogó felhk az eget barnítják
(1829 Uránia)
ÖU: átbarnít, bebarnít, lebarnít, megbarnít
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. barna; ÉKsz.

Beállítások