agyalágyult mn és fn 

I. mn 12A

1. ’gyengeelméjű, hibbant 〈személy(ek csoportja)〉’ ❖ Egy agyalágyult beteg férfi a sarokban kimeresztett szemét mindegyre az ajtóra függesztette (1888 Bródy Sándor C1198, 37) | nagynehezen tudott kieszközölni annyit, hogy ne az agyalágyult őrültek közös hálótermében legyen kénytelen aludni (1903 Budapesti Hírlap júl. 24. C4691, 9) | úgy bánnak vele, akár egy agyalágyult hülye gyerekkel (1937 Remenyik Zsigmond 2045045, 182) | Agyalágyult, eszement, becsavarodott, lökött nyikhajok! (1985 Békés Pál 1014003, 76) | egyetlen kormány sem olyan agyalágyult, hogy ok nélkül meghúzza a nadrágszíjat (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’ilyen személyre jellemző, ill. valló 〈gondolat, viselkedés stb.〉’ ❖ Sokkal jobb eszű annál egy góbé, semhogy efféle agyalágyúlt dolgot kövessen el (1893 Abonyi Árpád C0478, 110) | agyalágyultan bámulni (1956 Gyárfás Miklós 2005064, 667) | Szédül, aki olvassa az agyalágyult találékonyságnak kétségbeejtő dokumentumait (1957 Ráth-Végh István 9556006, 720) | agyalágyult történetek (1989 Konrád György 9351007, 647) | agyalágyult döntés (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 2A1

’gyengeelméjű, hibbant személy’ ❖ [A vörös hajú ember] egy szélütött kinjával és egy agyalágyult röhögésével próbálkozott felegyenesedni (1922 Barta Sándor 9034003, 18) | Arca nyílt volt, lángoló és ártatlan, mint egy hitvallóé, vagy agyalágyulté (1946 Illyés Gyula 9274058, 273) | meg kellene csinálni egy előadást, amelyben egy agyalágyult a főszereplő (1978 Spiró György 1143002, 305).

Sz: agyalágyultság.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

agyalágyult melléknév és főnév
I. melléknév 12A
1.
gyengeelméjű, hibbant 〈személy(ek csoportja)
Egy agyalágyult beteg férfi a sarokban kimeresztett szemét mindegyre az ajtóra függesztette
(1888 Bródy Sándor)
nagynehezen tudott kieszközölni annyit, hogy ne az agyalágyult őrültek közös hálótermében legyen kénytelen aludni
(1903 Budapesti Hírlap júl. 24.)
úgy bánnak vele, akár egy agyalágyult hülye gyerekkel
(1937 Remenyik Zsigmond)
Agyalágyult, eszement, becsavarodott, lökött nyikhajok!
(1985 Békés Pál)
egyetlen kormány sem olyan agyalágyult, hogy ok nélkül meghúzza a nadrágszíjat
(1997 Magyar Hírlap)
2.
ilyen személyre jellemző, ill. valló 〈gondolat, viselkedés stb.〉
Sokkal jobb eszű annál egy góbé, semhogy efféle agyalágyúlt dolgot kövessen el
(1893 Abonyi Árpád)
agyalágyultan bámulni
(1956 Gyárfás Miklós)
Szédül, aki olvassa az agyalágyult találékonyságnak kétségbeejtő dokumentumait
(1957 Ráth-Végh István)
agyalágyult történetek
(1989 Konrád György)
agyalágyult döntés
(2000 Magyar Hírlap)
II. főnév 2A1
gyengeelméjű, hibbant személy
[A vörös hajú ember] egy szélütött kinjával és egy agyalágyult röhögésével próbálkozott felegyenesedni
(1922 Barta Sándor)
Arca nyílt volt, lángoló és ártatlan, mint egy hitvallóé, vagy agyalágyulté
(1946 Illyés Gyula)
meg kellene csinálni egy előadást, amelyben egy agyalágyult a főszereplő
(1978 Spiró György)
Sz: agyalágyultság
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások