befojt ts ige 4a3
1. (ritk) ’〈embert, állatot〉 vmibe, rendsz. vízbe úgy nyom v. dob bele, hogy ott megfulladjon; belefojt’ ❖ Mondá az öreg, hogy őnékie addig kell nekie szolgálni, amíg a századik embert nem veszti a tengerbe, s hogy kilencven kilencet már befojtott (1848 Magyar népmesegyűjtemény C1785, 32) | Kipka, mikor elment, láttam rajta, hogy befojtotta volna Ágnest a kanálislyukba (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | csúnyán megdagadt a patak, ahova a Bodri kölykeit befojtották (1930 Babits Mihály CD10).
2. (rég) ’〈vmely (nagy energiával) kitörő anyagot, pl. erjedő szeszes italt〉 a levegőtől elzár’ ❖ A’ forró muſt, avagy a’ forrásnak idején bé-fojtatt, avagy a’ jól meg-nem-forratt [!] italak […], gyakran a’ gyomrat nagyon fel-puffaſztyák (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 139) | a tavali pezsgővé gyötrött bor savanyó lelkét csekélyebb dugó is illően befojtandja (1846 Wesselényi Miklós C0217, 443) | [a sztojkai forrásvíz] ereje olly annyira nagy, hogy ha üvegbe hézag nélkül befojtatik, azt szétrepeszti (1858 Vasárnapi Újság CD56).
2a. (rendsz. ign-i alakban) (ritk) ’〈vki vmely megnyilvánulását, indulatát〉 visszafojtja, nem engedi megnyilatkozni, kitörni’ ❖ hogy meg tudgyon szabadúlni befojtott Indúlattyainak zajjától (1805 Farkas Károly ford. C1697, 119) | Még leheltét is befojtva Búvik fák között a’ dőre (1834 Kovács Pál² C2770, 47) | Jaját befojtá s a sirási vágyat (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare CD11) | arcukon szaladgált a befojtott móka, mégis mindegyik jámbor történeteket mondott el, amin épülni lehetett (1933 Bohuniczky Szefi CD10).
3. (rég) ’〈vmi(nek a nyílásá)t〉 vmivel betömve bezár(ja)’ ❖ keményen bé-fojtotta az edényt (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2782, 120) | A’ hordók akonával [= dugóval] jól be fojtatnak (1835 Némethy József 8333010, 15) | Te fogd be szádat asszony, vagy ezen Papirral fojtom azt be (1855 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare C4537, 399) | [a méhek] megengedik, hogy egy otromba ember befojtsa lyukaikat, kénkövet gyujtson alájuk (1856 Jókai Mór C2259, 212).
3a. (rég) ’vkit, vmit (szorosan) körülvéve a külvilágtól elzár’ ❖ a’ ſzép Arany a’ Fldrögben, eltakarva, befojtva, öſzveelegyítve (1794 Kármán József² 7165022, 164) | Alig nagyobb a kert egy jó szobánál, Befojtva négy magas tűzfal között (1873 Arany László CD01) | Mint börtönbe volt itt befojtva [Misi], pillanatra sem maradhat magában s mégis egyedül kell élnie társ nélkül, beszéd nélkül (1920 Móricz Zsigmond C3223, 194).
4. (rég, Konyha) ’〈ételnek való nyersanyagot〉 megpárol, ill. megfőz’ ❖ Vagdalj-fel 10. 12. középszerű nagyságú krumplit apró szeletekre; tedd egy casseroléba [= serpenyőbe] elég zsírral, egy marok vereshagymával és petrezselyemmel együtt, fojtsd jól be (1846 Zelena Ferenc 8534003, 32) | A halat, a mig volt, ették nyárson sütve, paprikásan, kirántva, befujtva (1902 Jankó János C6331, 222).
Vö. CzF. ~, befojtott; SzT.; ÚMTsz.