beidegzés fn 4B

1. ’a beidegez igével kifejezett állapot v. cselekvés’ ❖ holt ideák eltakarításával, új ideák beidegzésével olyan szubjektív tényezőket adnak a világnézetnek, hogy képes legyen az egyén felszabadulni a múlt egyes haszontalanná vált kényszerképzetéből (1911 Szabó Dezső CD10).

2. (Biol) ’az ingerületeket vezető és feldolgozó, a szervek v. vmely szerv működését szabályozó idegek összessége, rendszere, ill. ennek működése’ ❖ Ezen betegségben, azt találjuk, hogy tisztán vegytani mozzanat uralkodik, a beidegzésről szó sem lehet (1845 Orvosi Tár 8655001, 137) | Hogy a tölcsér csakugyan a többi puhatestű lába egy részének felel meg, azt beidegzése is bizonyítja, amennyiben idegeit a lábdúcból kapja (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a szervezet reaktivitását a belső elválasztású ingerközvetítés és beidegzés közössége irányítja (1959 Orvosi Hetilap 9594001, 1) | vizsgálatok folytak az idegregeneráció tárgyköréből, valamint a vegetatív beidegzés elemi szerkezetéről az intézet fő kutatási területét képező kísérletes neuroanatómia területén (1998 Flerkó Béla CD30).

3. ’automatikusan, reflexszerűen működő, megrögzött szokás v. elképzelés, gondolat’ ❖ Asszimilálódott a nők tökéletes asszimilálódó képességével az új környezethez, de asszimilálódása nem teljes. Multjának beidegzései még élnek benne (1934 Schöpflin Aladár CD10) | Későbbi korban az egyre jobban kiépülő beidegzések, megszokások, valamint a dadogást kiváltó és fenntartó környezeti ártalmak (1965 György Júlia 1062002, 94) | Az apparátus vagy beidegzésből vagy a döntéstől való félelmétől […] gyakran támaszt mesterséges nehézségeket (1990 Országgyűlési Napló CD62) | mindenféle átkos, régi beidegzéstől ügyesen, rugalmasan szabadulni akaró polgár (1995 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: izom~.

Sz: beidegzési.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

beidegzés főnév 4B
1.
a beidegez igével kifejezett állapot v. cselekvés
holt ideák eltakarításával, új ideák beidegzésével olyan szubjektív tényezőket adnak a világnézetnek, hogy képes legyen az egyén felszabadulni a múlt egyes haszontalanná vált kényszerképzetéből
(1911 Szabó Dezső)
2. (Biol)
az ingerületeket vezető és feldolgozó, a szervek v. vmely szerv működését szabályozó idegek összessége, rendszere, ill. ennek működése
Ezen betegségben, azt találjuk, hogy tisztán vegytani mozzanat uralkodik, a beidegzésről szó sem lehet
(1845 Orvosi Tár)
Hogy a tölcsér csakugyan a többi puhatestű lába egy részének felel meg, azt beidegzése is bizonyítja, amennyiben idegeit a lábdúcból kapja
(1933 Az állatok világa ford.)
a szervezet reaktivitását a belső elválasztású ingerközvetítés és beidegzés közössége irányítja
(1959 Orvosi Hetilap)
vizsgálatok folytak az idegregeneráció tárgyköréből, valamint a vegetatív beidegzés elemi szerkezetéről az intézet fő kutatási területét képező kísérletes neuroanatómia területén
(1998 Flerkó Béla)
3.
automatikusan, reflexszerűen működő, megrögzött szokás v. elképzelés, gondolat
Asszimilálódott a nők tökéletes asszimilálódó képességével az új környezethez, de asszimilálódása nem teljes. Multjának beidegzései még élnek benne
(1934 Schöpflin Aladár)
Későbbi korban az egyre jobban kiépülő beidegzések, megszokások, valamint a dadogást kiváltó és fenntartó környezeti ártalmak
(1965 György Júlia)
Az apparátus vagy beidegzésből vagy a döntéstől való félelmétől […] gyakran támaszt mesterséges nehézségeket
(1990 Országgyűlési Napló)
mindenféle átkos, régi beidegzéstől ügyesen, rugalmasan szabadulni akaró polgár
(1995 Magyar Hírlap)
ÖU: izombeidegzés
Sz: beidegzési
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások