bejárat¹ ige 5a
1. ts ’elrendeli v. úgy intézi, hogy vki bejárjon v. végigjárjon vmit’ ❖ [IV. Béla] az ország éjszak-keleti szélein a főbb pontokat megerősitette, a szorosb utakat és keskenyebb nyilásokat bevágatta, s hirnökei által bejáratta az országot, rendelvén: „hogy mind a nemesek, mind a várnépek készen tartsák magokat” (1861 Szalay László 8419004, 37) | Ha a [távíróvezetékben keletkezett] hiba helyét két ilyen vizsgáló oszlop közé határoltuk be, akkor nem marad más hátra, mint hogy ezt a szakaszt vonalfelvigyázóval gyalog bejárassuk (1925 RévaiNagyLex. C5714, 86) | [Sík Sándor] a múltat és jövőt járatja be hőseivel, hogy végül a következő konklúzióhoz jusson el: a boldogságot csak az áldozatkész […] élet adhatja meg (1988 Baróti Dezső CD30).
1a. (ritk) ’〈vmely intézménybe〉 járat vkit’ ❖ Már négy éves korában bejáratták a kis Bélát, a helybeli kisdedóvó-intézetbe (1854 Vasárnapi Újság CD56).
2. ts (Műsz v. Gépk) ’〈új gép(járműv)et, ill. annak motorját〉 alkatrészeinek összecsiszolódása, sima járásúvá tétele végett működtet’ ❖ az előzetes mechanikai szerelés után bejáratják a magnetofonokat (1958 Népszabadság máj. 24. C1499, 4) | [az autónak] nemrég újították fel a motorját. Azóta épp hogy bejáratták, azért olyan zajos, de majd halkabb lesz később (1998 Magyar Hírlap CD09).
2a. ’sok próbával begyakorolva tökéletesít vmit’ ❖ amíg a színházban jól bejáratják a szituációkat, addig a stúdióban elfogadják a forgatókönyvet (1994 Magyar Hírlap CD09) | a lakásszövetkezetek már hosszú évek óta bejáratott rendszer szerint, hozzáértő apparátust fenntartva működnek (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. ts (rég) ’〈kocsit〉 bevezet vhova’ ❖ Jantsi járasd be [a vendég kocsiját] (1820 Kisfaludy Károly C2667, 8) | A hintót bejáratták az udvarra (1880 Jókai Mór CD18).
3a. tn (rég) ’〈kocsin〉 behajt(at) vhova’ ❖ E’ pillanatban pattant az ablak előtt, ’s járat be Peti, Andor kocsisa (1835 Kovács Pál² C2767, 261) | bejáraték nagy robajjal az udvarra (1841 Kovács Pál² C2764, 335) | ön […] ha ismét eljön, négylovas hintón fog az udvaromra bejáratni? (1881 Jókai Mór C2302, 237).
Vö. ÉrtSz. bejárat¹; ÉKsz.